Május van, a nap még mindig süt pedig már hat órát mutat a telefonom amit a kelleténél többször ellenőrzök. Nemsokára mehetek haza, nyugtatom magam, a mosogató felé hajolva, és súrolom tovább a tányérokat. Egy újabb forgalmas napnak van vége az étterembe. Fáradtan elmosolyodok magamban szórakozva. Szeretek itt dolgozni, annak ellenére, hogy néha elég kemény tud lenni a vendéglátás. Szeretem a diák munkatársaimat. Szeretem a bolondos szakács fiút akinek még mindig nem sikerült felnőnie pedig már a húszas évei végén jár, és kezdelek megszokni téged is, új furcsa főnököm, aki bár nem osztott meg sok mindent magáról, rólam annál többet kérdezősködött. Azt sem tudom, hány éves vagy, ránézésre harminc valamennyi lehetsz, de annyira nem érdekel, hogy megkérdezzem. Egyedül azt tudom rólad, hogy Óceánjárón dolgoztál, és sok fele utaztál. Külföldön is éltél. Mindig figyelek mikor erről beszélsz - bár nem teszed sokszor -, mivel én ezekről a dolgokról még csak álmodozom . Most egyedül maradtam veled az étteremben, már záróra van, készülődünk haza, így én is gyorsabban kezdem mosogatni a tányérokat mert tudom, hogy még fel is kell mosnom. Az utolsónál tartok, mikor a szemem sarkából meglátom, hogy épp a "fehér mosogató" bejáratánál állsz, blokkolva a kijáratot, a falnak dőlve.

- Egy gyors munkahelyi szex? - kérdezed mire leejtem a kezemben tartott tányért vissza a vízbe és a hab rám csapódik. Idegesen felnevetek, de, hogy a kérdésed miatt, vagy a habos baleset miatt azt én sem tudom pontosan. Tisztán hallottam, mit kérdeztél de azért visszakérdeztem.

- Tessék? - Biztos csak vicceltél.

- Munkahelyi szex? - ismételted meg magabiztosan, belebámulva a szemembe mire ismét csak zavart nevetéssel válaszoltam. Nem akartam elhinni, hogy ezt most komolyan megkérdezted. Másodszor is. De még mindig várakozóan néztél rám. Sok minden tódult egyszerre a nyelvemre, és sikeresen kiválasztottam a legbénábbat.

- Veled? - bizonytalanul kérdeztem arra várva, hogy biztos mindjárt kinevetsz de csak bólintottál.

- Biztos, hogy nem. - mondtam egy kicsit hangosabban mint kellett volna és reméltem, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy eltűnj a bejáratból, én pedig mehessek felmosni. Közben pedig kitörölhetem az emlékezetemből ezt a beszélgetést amiből már most elegem van.

- Miért? Mi a gond vele? - akaratoskodtál tovább.

- Semmi. Csak nem. - nem igazán voltam képes összetett mondatokra, olyan szinten lesokkolt, hogy ilyennel voltál képes jönni nekem, te, egy felnőtt ember. Nekem, aki még a húszat se töltötte be, és hát ezzel tisztában voltál. Minden jelenléti ívemen rajta volt a születési dátumom, plusz lépten-nyomon megkapom mindenkitől, hogy kb. tizenhatnak nézek ki. Az apám lehetnél. Én nem csináltam semmit, nem mondtam semmit amivel arra utaltam volna, hogy akarnék veled ilyesmit. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok repkedtek a fejembe miközben már a vizet eresztettem a vödörbe. Csak menjünk már haza. Vittem volna előre a felmosó vödröt de elálltad az utam és újra megszólaltál.

- Óó csak azt ne mondd, hogy te is olyan lány vagy akinek érzelmek kellenek hozzá.

- De. Olyan vagyok. - válaszoltam kedvtelenül és egyre idegesebb lettem. Nem csak, hogy érzelmek, de vonzódás, egészséges korkülönbség és még egy rakat olyan dolog ami veled nincs meg de ezt már nem voltam hajlandó közölni veled is. Még is miért kell ilyet a főnökömmel megvitatnom a munkahelyemen ahol diákként dolgozok? Gondolatba itt már elátkoztam magam minden miatt. Többek között azért amiért rád mosolyogtam valaha. (Mindenkire mosolygok.) Meg amiért nem vettem soha önvédelem órákat. (Képtelen vagyok a fizikai erőszakra. De komolyan, szerintem ha az életem múlna rajta akkor se menne.)

A beszélgetés többi részletére már nem emlékszem pontosan, mert az eset lassan egy éve történt. De azt tudom, hogy olyan gyorsan mostam fel aznap mint még soha életembe. Soha többet nem kérdezett még egyszer rá. Visszagondolva már voltak ez előtt is érdekes megszólalásai aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget akkor. Például "Most olyan mintha a feleségem lennél" mikor elmostam neki a tányérját. Vagy amikor ő vitt el egy darabig hazafelé, és beültem az anyós ülésre azt mondta "Most olyan mintha a csajom lennél." Ezek után pedig, nem történt semmi. Elmeséltem pár embernek, mert lesokkolt, hogy ilyen is van. Naiv kis én megint tanult valamit a csúnya világról. Nem szóltam róla az ő főnökének, mert féltem, hogy valahogy visszaüt rám a dolog. Meg hát, nem is történt igazából semmi akkor mit mondanék? Nem akartam miatta otthagyni az éttermet, a biztos nyári melóm. Megbeszéltem magammal, hogy többet véletlen se maradok kettesbe vele és minden oké lesz. Ez nagyjából így is történt. Végig dolgoztam ezzel az emberrel egy teljes nyarat, olyan fiatal lányok társaságában, akiknek néha a fenekét fogdosta, vagy a farka méretével "viccelődött". Nyár végére mindenki tudta milyen ember, csak épp senkit sem érdekelt.

Ironikus. Az egyik kedvenc témám egyébként amiről olvasni szeretek az a főnök beosztott viszony. Sosem gondoltam volna hogy egyszer én is megkapom a saját rémsztorimat erre, és nekem még szerencsém volt igazából. Arról most nem fogok írni, hogy a könyvekbe ebből is mennyire ki-idealizálták a szart is. Nem akarom elrontani a dolgot senki számara, de az megmarad fantáziának. Esetemben sajnos szó se volt halálosan szexi, - nálam csak pár évvel idősebb - főnökről. Hogy miért írtam ezt most meg? Ma megint visszamentem az étterembe. Nemsokára újra rendszeresen fogok járni oda dolgozni. A főnökömet viszont, mint kiderült, kirúgták.