"Feminista vagyok." Ennek a mondatnak a hallatára az összes fiú és férfi egyként ráncolja a homlokát rám, vagy azért mert életében nem hallotta még ezt a szót vagy hallotta csak rossz jelentést párosít hozzá, tehát a végeredmény mindkettőnél ugyan az: fogalma sincs mit jelent. De a legtöbb meg azután is hogy elmagyaráztam számomra mit takar feministának lenni, azonnal visszavonulót fúj és futni kezd az ellenkező irányba.

"Akkor ne hangoztasd ezt" mondta erre anyukám egyszerűen, mikor méltatlankodva beszámoltam neki erről. Ez még jobban felbosszantott. 2018 van. Az egyenjogúság a két nem között pedig még mindig elérhetetlennek látszik. És még csak nem is beszélhetek róla? Hogy miért? Mert az emberek nem hajlandóak egy pillanatra is belegondolni miről is szól ez a mozgalom. Szándékosan használtam az emberek szót mivel rengeteg nőre is igaz sajnos ez. Sosem felejtem el, mikor egyszer teljesen véletlen egy olyan tumblr oldalra tévedtem aminek az volt a címe: "Nők a feminizmus ellen". Először azt hittem ez valami vicc lehet csak biztosan. Majd elkezdtem görgetni és láttam ahogy nők százai pózolnak egy papírlappal a kezükbe, amiken nagyobbnál nagyobb hülyeségek álltak. "Nincs szükségem a feminizmusra mert én szeretem a férjem. Nekem nem fáradtság főzni, mosni, takarítani rá" meg "Nincs szükségem a feminizmusra mert nem akarom hogy a lányaim ribanckodó feministák között nőjenek fel" ó és a kedvencem "Nincs szükségem a feminizmusra mert én nem támogatom a meggyilkolását egy meg nem született gyermeknek." (Az abortusz témáját most nem fogom feszegetni mert ez a bejegyzés már nem bírná el. De azért egy mondat. Az én testem, az én döntésem. Senki másnak nincs beleszólása ebbe, nem, még annak se aki a spermájával szállt be a buliba. Hupsz ez kettő volt.) Öt perc az oldalon és agyfaszt kaptam. Az egyik kép viszont amin többek között az állt, hogy "Én nem használom a nemem kifogásként amiért nem vagyok elég sikeres az életben. Ha így teszel ez többet mond el rólad milyen ember vagy, mint bármi más." elgondolkodtatott. Hogy is van ez? Előbb nő vagyok aztán ember? Vagy előbb ember aztán nő? Mert ha az utóbbi akkor nem túl nagy kérés a feminista mozgalom részéről hogy egyenlő emberként bánjanak velünk, és ne érjenek megkülönböztetések minket bizonyos területeken. Én nem egy nők által uralt világot képzelek el. Csak azt mondom kivehetnénk egy kicsit a homokból a fejünket.

Miért kéne egy férfinak többet keresnie ugyan azért a munkáért mint amit egy nő végez? Miért kéne a nőnek egyedül végeznie a házimunkát miután hazaér a rendes állásából ahol ugyan annyi órát dolgozik le mint a férfi, míg az ha hazaér pihenhet a TV előtt? Mert Magyarországon nem túl gyakori eset az, hogy egy nő megteheti, hogy fő állású anya legyen. Ha így lenne nyilván más lenne a helyzet. Szóval miért nem kap segítséget? (Ez inkább panel lakásban kérdés ahol nincs kerti munka, bár én olyan családot is ismerek ahol a nő végzi még azt is. Nem azt mondom, hogy a férfi dolga lenne a házimuka elvégzése csak, hogy néha besegíthetnének. A társadalom erre mit mond? "Amelyik nő nem tudja elfogadni ezt a szerepet és tehernek érzi annak ne legyen párja." És a férfiak? "Ne akarja már elvenni a férfiasságom azzal, hogy velem takaríttat. Csinálom én a dolgok javítását." Igen ám, csak míg egy dolog évente talán ha egyszer elromlik, addig mosogatni, mosni, és vasalni egy picit gyakrabban kell.) Miért néz ferde szemmel a társadalom azokra a nőkre akik a karrierjüket választják a család helyett és az ugyanilyen férfiakra miért nem? (Manapság tudom, hogy az apukák is otthon maradhatnak a gyerekkel ha szeretnének ha az anyuka esetleg többet keres és ez egyre elfogadottabb ami jó, de itt most inkább arra gondolok, hogy vannak olyan nők akik egyszerűen nem akarnak gyereket. A mi kis mai társadalmunk erre hogy reagál még mindig: "Ez a nő nem nő! Az igazi nőnek az a célja hogy találjon magának egy párt és gyereket szüljön neki!") Csak egyenlőséget szeretnék... egyenlőséget a társadalom szemében az előbb felsorolt területeken.

Ez nem azt jelenti, hogy akarnám a teljesen független erős nő szerepét, akinek nem kell a férfi segítsége. Sem egy olyan férfit magam mellé aki megfelel a klasszikus "papucs"nak, és csak azt lesi én mit szeretnék. Sokkal inkább egy olyan társat aki egyenlő félként lát engem, de irányít ha szükseges. Én nem akarom túl dominálni a férfiakat. Egyet értek azokkal akik úgy gondolják bizonyos helyzetekben meg kell hagyni a régi szerepeket mert így van belénk kódolva. Ha kinyitják nekem az ajtót, az nyilván nem azért történik mert én nem tudnám megtenni ugyan ezt. Ha valami túl nehéz akkor nem fogok csökönyösen ragaszkodni a cipeléséhez miután felajánlották, hogy cipelik helyettem, hiszen a férfiak (jobb esetben) mindig erősebbek és értékelem a kedves gesztusukat. Ezzel nem gondolom, hogy én gyengének tűnnék a szemükbe. Büszke vagyok a haladásra amit a korábbi évszázad során a nők elértek, és kiharcolták azokat a jogokat amiket ma én már élvezhetek, de még mindig van hová fejlődnünk.

Itt most akár be is fejezhetném a bejegyzést de van még egy fontos gondolat, amit muszáj kiírnom magamból ezzel a témával kapcsolatban. Rosszul vagyok az olyan fiúk kijelentéseitől mint például az "Amelyik kulcs rengeteg zárat kinyit, az egy fasza kulcs. De az a zár amit rengeteg kulcs ki tud nyitni, az elég szar zár." Nem tudom megszámolni hányszor hallottam ezt. Felháborítónak találom az egészet ahogy ehhez is viszonyulnak az emberek a mai napig. Amelyik lány már ötnél több fiúval volt az egy ribanc (és a szomorú dolog, hogy ezt a jelzőt a lányok sokkal gyakrabban mondják egymásra), de ez nincs ugyan így a fiúknál, sőt minél nagyobb a szám annál nagyobb király vagy. MIÉRT? Nincs ezzel gond de akkor mi nők/lányok is hadd szexeljünk már annyi emberrel amennyivel jól esik anélkül, hogy elítélnének érte.

- Hidd el a férfiak nem akarják hosszú távra azt akit bárki megkaphat. Akit könnyen megkaphatnak. A fiúk elszórakoznak velük de idővel még ők is rájuk unnak.

Ezt a fajta kiselőadást kismilliószor hallgattam meg anyámtól. De valahogy sosem találtam teljesen igaznak, mert mást láttam. Vagy talán még is igaza van? Hát örökké az elérhetetlent játszani sem a legjobb taktika az is biztos. Én már csak tudom, de én nem tehetek erről. Nem a társadalom nyomása miatt vagyok képtelen lefeküdni azzal akivel csak szeretnék hanem az elveim miatt amik valamikor a személyiségem kiforrása során alakultak ki és most kemény vas korlátként zárják le előttem az utat, nekem pedig ezzel nincs bajom. Pont ezért vicces, hogy ilyen közel áll a szívemhez ez a téma mert közvetlen egyáltalán nem érint. Ha valakinek akkor aztán nekem biztosan sok "szabályom" van a szex terén. De ezeket a szabályokat nem más, nem a társadalom határozta meg hanem én magam. És szerintem ez jog mindenkit megillet. Hogy saját maga alkossa meg a szabályait erre. 

Megint az idealista beszélt belőlem. De az is lehet, hogy csak a lázadó.