Nem is olyan régen volt, hogy egy péntek délután informatika órán a "kedves" tanár úr (aki nem mellesleg jobbikos politikus is) azt mondta nekem, hogy ateista vagyok, és ezt a dolgot azóta sem tudom kiverni teljesen a fejemből. A beszélgetés a következőképpen nézett ki.

A tanár úr éppen arról beszél nagyban, hogy a lengyel lányok a legszebbek, mert ők nagyon sokat mosolyognak és a magyar lányok azért nem szépek mert túl negatívak...

- Mennyivel szebbek lehetnétek önök is ha pozitívabbak lennének. - mondta ő. Mire nem bírtam magammal és megszólaltam.

- Az sem mindig jó ha állandóan pozitívak vagyunk, akkor kevésbé vagyunk felkészültek a csalódásra. - mondtam a székembe hintázva.

Erre rám emelte a tekintetét elgondolkozott majd a következőket mondta:

- Jó de maga ateista. Maga persze, hogy ezt mondja.

Meglepetten néztem rá, hogy ez most honnan jött neki.

- Ateista? Azt azért nem mondaná.. - itt a szavamba vágott.

- Miért maga hisz istenben, hogy majd amikor valami rossz történik segít magán?

- Nem. - mondtam határozottan késlekedés nélkül, erre tett egy kézmozdulatot a levegőben mintha azt mondaná "hát nem megmondtam?". Nem igazán láttam, hogy mit is bizonyított ezzel, és azt is érdekesnek tartottam, hogy a lengyel lányoktól eljutottunk egészen a vallásom megvitatásáig, mindezt egy informatika órán. Legközelebb majd beszélek vele a kakaós csigáról és kitalálja hogy melyik politikai pártra fogok szavazni a következő szavazáson.

Na de visszatérve a vallás kérdésére. Én sem gondolkodtam még túl sokat a kérdésen, hogy "mi vagyok". ( Zárójelben megjegyzem, hogy véleményem szerint ha egymás mellé állítunk két eltérő vallású embert, egyik sem ér többet a másiknál, teljesen egyenlőek vagyunk, és szerintem nem kéne hogy bárhol is hátrány érjen a vallásunk miatt, vagy megkülönböztessenek a többi embertől. Viszont azt a véleményt is osztom, hogy ha elvárja tőlem egy akármilyen vallású ember, hogy fogadjam el őt, akkor ő se kezdjen el engem hit téríteni.)

Szóval igen, rengeteg gondolkodás után arra jutottam, nem hiszek Istenben. Még olyan szinten sem hogy megteremtette a világot, aztán itt hagyott minket. DE! Ez nem jelenti azt hogy hitetlen vagyok. Mert szerintem nincs olyan ember aki ne hinne valamiben ami meghaladja saját magát, és felette áll. Legyen az az univerzum, a sors, isten, karma.. az emberek találékonyak ha erről a kérdésről van szó. A vallások ennek a dolognak csak nevet adtak. Ezt a dolgot pedig szerintem nem egy templomnak nevezett épületbe kell keresni, egy másik emberen keresztül, hanem magunkban. Újabb érdekes kérdés ami szerintem minden élő embert foglalkoztat. Mi történik a halál után? Semmi? Van reinkarnáció? Itt maradunk és szellemként követjük az eseményeket? Annyi teória van már erről, hogy felsorolni is nehéz lenne. Hogy majd jön a fény, meg lepereg előtted az életed. Ha van reinkarnáció teljesen újra indul minden és az előző életünkből minden emlék elveszik. Újraszülethetek egy állatban is? Pont most olvasok egy könyvet a suli könyvtárában találtam leghátul besuvasztva a többi mögé. A címe: A halál egészen más...? Érdekes dolgokat találtam benne szóval talán majd írok még róla egy bejegyzést. Vannak dolgok amiket igaznak találok, például Sylvia Plath írta, hogy a halál után csak az történik az emberrel amiben hisz. Én ebben hiszek. Tény, hogy a hit nem az emberi agy szülöttje, sokkal inkább az ami az emberi agyat uralja. Hát megint sikerült össze zagyválnom valamit. Háttal nem kezdünk mondatot.