Szeretem ha más után futhatok. Van benne valami furcsa élvezet számomra. Míg ha valaki más fut utánam, minden ösztönöm azt súgja, rohanjak az ellenkező irányba.

02. Egy vadász ösztöneivel megáldott préda vagyok. Megállás nélkül, szüntelen arra várva, hogy levadássz, de közben pont ugyan annyira vágyva arra, hogy én is ugyan ezt tehessem veled. Én is üldözni akarlak, ne csak te üldözz engem. Én is be akarlak cserkészni, és én is megakarom húzni a ravaszt. Sőt én akarok lenni aki először lő. Mert igazán csak akkor lehet sikeres ez a vadászat, ha a golyó a végén mindkettőnket eltalál. 

03. Szeretek játszani. Nem számít, hogy mindig veszítek. Most is vesztésre állok, és tökéletesen tisztába vagyok vele, hogy nemsokára újból vissza kerülök a start mezőre. Akkor aztán kezdődik minden előröl, mert minden visszadobás számomra felér egy memória törléssel. Semmit sem tanulok a hibáimból. Egyszer olvastam egy idézetet az őrületről és azóta sem vagyok képes kiverni a fejemből. Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. Még mindig hipochondernek számítok ha most ez alapján őrültnek diagnosztizálom magam?

English Below
 

01. I love it when I can chase someone. It has a weird pleasure in it for me. While if someone else is chaseing me, my inner instinct tells me to run the other way.

02. I'm a prey blessed with a hunters instinct. Constantly, and always waiting, for you to hunt me down, but I desire just us much that I could do the same to you. I want to chase after you to, I don't want you to be the only one who's doing the chasing. I wan't to trap you too, and I want to pull the trigger too. Moreover I want to be the one who shoots first. Because this hunt can only be truly succesful if the bullet hits both of us. 

03. I love to play. It doesn't matter that I always lose. I'm going to lose yet again, and I perfectly clear with that I soon going to go back to the start field again. Then everything will start over again because every set back is like a memory wipe for me. I learn nothing from my mistakes. Once I read a quote about madness and ever since then I can't seem to forget that. Madness is when you do the same thing over and over again and you expect a different result. I still count a hypochonder if I diagnose myself with madness?