001. Időt kérek. Időt, becsukni az ajtót és magam mögött hagyni ezt az egészet. A belső hangom közben valamiért azt súgja, előtte mondjam el miért. Kár hogy utálok magyarázkodni ha tudom, hogy felesleges.

002. Gyűlölöm magamban, hogy mindig minden utólag jut szembe. Utólag jövök rá mit kellett volna mondanom arra amit mondtál, és utólag jövök rá mit kellett volna tennem abban a helyzetbe amibe juttattál. Számomra is egyértelmű, hogy lassan reagálok. Gondolom azért marad mindig minden kimondatlan. Különben rég kirobbant volna már belőlem az amit gondolok. Mindig a "megfelelő időt" keresem, hogy elmondjam és mindig lekések róla. Jó időzítés. Minden ebből áll, és én borzalmas vagyok ebben. Az igazság az, hogy azt hiszem, már rég lekéstem erről és már nem lesz következő alkalom.

003. Hogy lehet a dolgokat hatásosan lezárni? Nem olyan tessék lássék módra, amikor az ember csak besöpör mindent a szőnyeg alá. Ha így teszünk, majd egy szép napon hatalmas csattanással esünk pofára, mikor megbotlunk a szőnyeg alatt tornyosuló dolgokban. A legrosszabb ebben pedig nem is az esés hanem a tény hogy az utolsó pillanatig, az esés után következő borzalmas és elkerülhetetlen fájdalomig, még önmagunkkal is elhitetjük, semmi bajunk. Tovább léptünk.

Tovább lépni... egyesek szerint új fejezetet kell kezdeni, esetleg tiszta lapot. A papíron viszont átfog ütni az előző oldalakba beszívódott sötét tinta, a "tiszta lapon" pedig még ott vannak a radírnyomok. Én rendes lezárást akarok. Én elakarom égetni az egész könyvet. Ehhez viszont felejteni kell. A fejünkben élő élénk emlékek gátolják a sikeres lezárást. Gyomlálás szerűen irtanálak ki magamból ha képes lennék rá.

004. Mert vannak azok a dolgok amiket nem tudsz máshogy elengedni csak ha az emlékét is kitörlöd róla a fejedből.

005. Nem fizetsz lakbért de beköltöztél a fejembe. Na jó ezt a szövegeket igazából az Agymenőkből loptam de olyan jól hangzik, hogy beköltözött a fejembe.

006. Valószínűleg a homlokomon díszeleg a lelki szemeteskuka felirat és csak én nem tudok róla.

007. Hirtelen ötlettől vezérelve vettem a kezembe a gyufásdobozt és emeltem egy gyufát ki belőle. Gyorsan húztam végig az oldalán, erősen neki nyomva és másodszori próbálkozásra pici láng gyúlt a szemem láttára. Csak ültem és néztem megbabonázva azt a pici lángot ahogy egyre nagyobb lesz a kezembe tartva. Csak másodpercek teltek el, de számomra az örökkévalóságig tartott a jelenet ahogy néztem a gyufa hegyén lobogni a tüzet majd az lassan kialudt és nem maradt más csak elszenesedett fa. Csalódott voltam amiért olyan hamar eltűnt a láng és egyből félre dobtam a többé használhatatlan fadarabot. Ezek vagyunk mi. Én a gyufa te pedig a kéz ami lángra gyújtott.

English Below

02. I hate that in myself that I remember every-fucking-thing when it's already late. I always come up with the perfect answer to your question when it't late and I always find out too late what should I have done in that situation that you put me. It's clear to even me that I'm a slow responder. I guess that's why everything stays unsaid. Or else it would have blast out of me what I think a long time ago. I always search for the "right time" to tell you and I always miss it. Good timing is everything and I'm terrible at it. The truth is I think I missed my chance a long time ago and there will be no next time.

03. How to close something succesfully? Not in sloppy way when you just sweep everything under the carpet. If we do it like this someday we gonna fall on our faces with a huge bang as we hit the floor. Because we stumbled in the things under our carpet. And the worst thing in that is not even the fall. The worst thing is the fact that we belived with all our hearts that we moved on, and the realization hits harder than the floor does. We didn't moved on properly.
Moveing on... some will say we have to start with a clean sleet, or we have to begin a new chapter. But on the clean sleet you will saw the traces of the eraser and you can't start a new chapter without seeing the dark ink as it's passes through the previous sheet of paper.
Moving on... some will say we have to begin a new chapter. I think when you do that you either turn the page or whipe everything out of it.  But you will saw the traces of the eraser and you can't turn the page without seeing the dark ink as it's passes through the previous page. I want an appropriate and full closure. I want to burn the whole book. But to do that we need to forget. The vivid memory of you is blocking the successful closure. I would exterminate you out of me like weeding if I could be able to do that. 

04. 'cause there are some things that you can't let go only if you erase even the memory of it.

05. You don't pay rent but you live inside my head. Okay, the truth is I stole this line from the Big Bang Theory but it's sound so good it moved in to inside my head.

06. Probably there is a sign on my forehead saying "psychical trash can" and I'm the only one who doesn't know about it.