Veled álmodtam - mondtad csillogó szemekkel rám nézve nekem pedig le kellett küzdenem a késztetést, hogy erre a szememet forgassam. Nem velem. Valakivel aki úgy néz ki mint én, úgy beszél mint én, de a valóságban sosem tenném azt amit az álmodban.

Milyen jogon álmodsz velem ilyesmiket? Gondoltam, mikor még részletesen be is számoltál a fantáziádról. Nem tetszett a gondolat, hogy megjelentem a fejedben de mégsem én irányítottam, hogy viselkedek, és mit mondok neked. Furcsa érzés volt ebbe belegondolni. Nem vagyok olyan amilyennek gondolsz. A te fejedben egy olyan verzióm létezik aki a valóságban sosem fog megjelenni. Nem arról van szó, hogy nem tudtam a helyedbe képzelni magam. Szomorú voltam miattad, és szánalmat éreztem irántad mert tudtam, hogy mindezek ellenére te holnap is velem fogsz álmodni.

Vele álmodtam. Azzal aki valamilyen oknál fogva reményt ébresztett bennem, majd ugyan olyan gyorsan földbe is tiporta azt. Felébredtem a valóság pedig lassan szivárgott be a tudatomba felülírva a fantáziát amiből csúnyán kiszakadtam. Mielőtt kinyitottam volna a szemem, utoljára erősen összeszorítottam és hirtelen azon kaptam magam, hogy minden erőmmel azt kívánom ez bár ne csak egy álom lett volna.

Oh csak ezt ne. Gondoltam és a gyomrom ideges görcsbe rándult a felismeréstől. A helyzet ismerőségétől.

Csak ezúttal a rossz oldalon álltam. Most én lettem a szánni való. Azzá váltam akivé utoljára akartam. Pontosan ugyan olyan lettem mint te. Nappal kizárom a gondolataimból az én reményébresztőm, akkor éjszaka azonban még is feltűnt. Nem tudtam eldönteni mi fájt jobban. Az, hogy elárult az agyam és ilyen hamis képeket vetített le elém, vagy hogy ezek nem voltak és soha nem is lesznek valóságosak. Ebben a pillanatban értettem meg téged. Nem volt soha igazán választásod, hogy megjelenjek-e az álmaidban vagy sem. Én csak hívatlan vendégként befurakodtam oda. Pont úgy mint ahogy az én álmaimba is szerepel most egy ilyen vendég, akit, ha tehetném, páros lábbal rugdosnék ki onnan. Ehelyett boldogan, mosolyogva üdvözlöm mert az igazság az, hogy még magunkat sem tudjuk irányítani a saját álmunkba. Ennek egyértelműnek kellett volna lennie számomra de valahogy azt gondoltam ha elég erősen küzdök ellene, nem kerülhetek ilyen helyzetbe. Mint a legtöbb vele kapcsolatos dologban, ebben is nagyot tévedtem.