Ma találtam még a telefonomba pár jegyzetet amik valahogy elkallódtak és korábban nem vettem őket észre. Érdekes volt vissza olvasni bár egyáltalán nem régiek, április elején/közepén írtam a legtöbbet.  Pár szót még ejtenék előtte arról is, hogy elkezdtem dolgozni és egyelőre nagyon tetszik az új hely. Végre szellemi munkát folytatok ami legalább annyira lefáraszt mint az egész napi konyhai meló és mosogatás de jó érzés az agyamat használni kicsit a számítógépes/angol tudásommal, főleg, hogy pénzt keresek vele. Remélem ilyen marad végig és akkor egy szavam nem lehet. A napjaim végre nem üresek alig tudok szabadidőt vadászni magamnak, így sokkal jobban megbecsülöm azt. Végre boldog vagyok, mert a hónapokig tartó álló vizet felváltották a hullámok. Sajnos viszont a szerencsétlenség se mellőz továbbra se, és ma a szabadnapomon rohangálhattam új töltőt venni a Samsung telefonomhoz amihez külön töltőt gyártanak (miért, Samsung?). Ezt a kiadást nem terveztem be. Ez valószínűleg valami újabb törvény lehet. Amikor elkezdek pénzt keresni mindig valaminek hirtelen tönkre kell mennie. 

Tettem egy kis kiegészítést az oldalhoz. Két regénypróbálkozásomat feltöltöttem ide is, így aki esetleg kíváncsi lenne rá, oldalt megtalálja őket az "Irományok" modulban.

001. Mindig mindenbe belekezdek. Lelkesen, nagy lendülettel. De mivel minden áldott alkalommal csak két centivel magam elé nézek, nagyon kevés dolog van amit be is fejezek. Az a bizonyos lendület ami a kezdéskor megszáll, hamar elfogy és akkor elgondolkozok. Gondolkozok csak épp túl későn. Ez a helyzet velem. Előbb cselekszem csak utána gondolkodok. Nem minden esetben csak pont amikor nagyon nem kellene így tennem. Mindig utólag jövök rá a dolgokra mert először, a megérzéseimet és a vágyaimat követve cselekszek. De ezek a vágyak mulandók. Túlságosan impulzív vagyok. Ezt kénytelen vagyok minden egyes alkalommal újra és újra megtanulni. Mikor már javában benne vagyok a dologban és hirtelen valóssá válik számomra (más szavakkal akár teherré), felteszem magamnak a kérdést: tényleg akarom én ezt? Egyszerű kérdés, amit már az elején, még a kezdés előtt, kellett volna letisztáznom magamban, de nem tettem. Akkor még elvakítottak az érzelmeim és a lelkesedésem.  Minden újabb dolog félbehagyása egy újabb csalódás magamban, mert bár már számtalan példa volt erre korábban, mégsem látom soha előre jönni a pillanatot amikor az új dolog értékes fénye megkopik a szemembe és ugyan olyan halovány lesz számomra mint minden más. Egyszeriben átlagossá, unalmassá válik. Én pedig ezeket ki nem állhatom. Az újdonság varázsa gyorsan bűvöl el. Szeretném ha egyszer végre maradna is, és nem tűnne, pont olyan gyorsan, el.
Mivel szeretnék fejlődni változtatni fogok ezen. Kár, hogy csak úgy lehet ha folyamatosan megkérdőjelezem magam ezentúl. Megkérdőjelezem az érzéseim. Korábban azért nem szerettem ezt tenni, mert úgy véltem, ha túl sok kérdést teszünk fel végül minden értelmetlen lesz. Elmegy az egésztől a kedvünk és megragadunk egy helyben. Ironikus. Amit a legjobban el akartam kerülni így is úgy is utolért. 

002. Hogy lehetsz egyszerre a problémáim és a boldogságom forrása? Te vagy a csend, amit úgy szeretek hallani, a vihar előtt. A vihar ami követ téged, miután elmész, persze csak még több problémát, kételyt, és kérdést hoz. Egy idő után el kellett gondolkodnom, hogy megéri-e mind ezt elviselni. Nincs szükségem ezekre. Mert amíg a boldogságom nem csak belőled áll, a problémáim jelenleg igen. Egyszerű matek. Ki kéne vonjalak az egyenletből, de nem megy. A matek soha nem volt az erősségem.
Miféle szörnyeteg vagy te? Hogy merészeled ilyen szinten átvenni az irányítást a testem felett? Levetkőztetsz. Néha lassan csinálod, de van, hogy csak letépsz rólam mindent, míg nem marad más csak én és a meztelen lelkem, a hatásod alatt. És ami ilyenkor vagyok az nem tetszik, megijeszt. Akkor miért élvezem még is ennyire? Ez lennék én? Olyan gondolatokat ébresztesz bennem amiket nem akarok a fejembe. Hamis képeket vetítesz a szemem elé mikor jön a filter.

003. Utálom, hogy folyton arra késztetsz, hogy megkérdőjelezzem önmagam. Minden egyes mozdulatom és minden kimondott szavam. Elegem van a kételyekből és a rengeteg kérdésből amikre sose kapok választ, persze mostanra igazán hozzászokhattam volna ehhez. Mindenhez és mindenkihez hozzátudok, vagy ha nem, hát otthagyom, de hozzád még se ment soha a szokás. Szopás.