Véget ért a nyár és a napos időjárást egyből felváltotta a borongós ősz aminek szinte senki nem örül több okból is. Nekem ugyan nem hozott ezenkívül semmi mást az új évszak, ami bevallom furcsa volt. Idén először nem úgy vágtam neki a szeptembernek, hogy vissza kell térnem az iskolába. Nem volt hová visszatérni.
Kezdtem ezen sorokat valamikor talán szeptemberben de tovább nem jutottam vele, most itt ülök újra a tűző napsütésben, fecskék repkednek felettem és a háttérbe szól halkan a rádióban egy ismerős szám. Megint július van, eltelt több mint egy év és a dolgok nagyon megváltoztak számomra. Az eltűnésem oka rémesen egyszerű még is bonyolult. Ahogy már többször is említettem ha boldog vagyok valahogy mindig elveszítem az íráshoz való képességem. Márpedig tavaly augusztus óta boldog vagyok. Furcsa ezt így leírni. Mintha eddig tömény szomorúság itatott volna csak át. Egy kicsit talán úgy is érződik ha visszagondolok. Nem voltam szomorú csak a szürkeségben éltem a mindennapjaim, és nem akarnék egyetlen pillanatot sem újra ott tölteni. Mert abban voltam ahogy a "Majdnem megtalálni a szerelmet" bejegyzésemben is megemlítettem, bár akkor még csak találgattam és nem is tudhattam mennyire igazat írok azzal, hogy színvak lettem. A boldogság sokkal közelebb volt mint gondoltam. Szó szerint az orrom előtt volt, csak időbe tellett meglátnom. Törékeny dologként látom ezt az egészet óvni akarom és féltem. Nem azért mert nem bíznék az emberemben és bennünk, hanem mert magamban nem bízok. Még nem hittem el teljesen, hogy tényleg az enyém lehet. Hogy megérdemlem. Valamiért azt gondolom, hogy az ember csak kihívja maga ellen a sorsot ha túlságosan elbízza magát és beleéli valamibe magát ami nem csak rajta múlik. Természetesen nem lett minden egy csapásra szivárványosan tökéletes. Az elmúlt egy évben volt alkalmam megtanulni, hogy ahhoz, hogy két ember együtt lehessen nem mindig elég a szerelem és a szeretet. Sokszor voltak pillanatok amikor meg kellett kérdőjeleznem magamban a kapcsolatról való képet amit a fejemben felépítettem, ugyanis nem voltak reálisak az elképzeléseim, ma már tudom. Az idealizált kép nagy része romantikus könyvek olvasásával épült fel, a való életben pedig sokszor nem úgy működnek a dolgok mint ahogy azok a könyvek lapjain szerepelnek. Sok negatív érzelemmel kellett megbirkóznom és sokat kellett fejben fejlődnöm ahhoz, hogy most ott lehessek ahol vagyok. Ahogy az elején írtam most boldog vagyok, de ezt elsősorban nem a szerelem megtalálásának köszönhetem. Rájöttem, hogy minden magammal kezdődik. Nem vagyok tökéletes. Ez a gondolat régen az őrületbe tudott kergetni, mostanra viszont megtanultam, hogy az elvárásaim vannak túl magasan magammal és mindenkivel szemben, és ez az ami megkeseríti sokszor az életem, és mivel már nem voltam egyedül az emberemét is. Pozitívabb gondolkodásra, alacsonyabb elvárásokra és bizalomra volt szükségem. Hogy miért írok most? Nem vagyok benne biztos. Talán mert boldog szeretnék maradni, és rájöttem, hogy az írás számomra a módja annak, hogy kiürítsem a szervezetemből azokat a dolgokat amik belülről mérgeznek. A gondolatokat amikre nincs szükségem, és a hozzám közel állóknak sincs. Vagy csak szimplán hiányzott az érzés. Több mint egy év és idegennek érzem magam ott ahová régen hazajártam. Furcsa érzés. Visszaolvasni a nem is olyan régi bejegyzéseket és mintha nem is az én hangomon szólnának, ismerős és még is távoli. A lényeg, hogy ismét itt vagyok ha másképp is de visszatértem.

Ezt a bejegyzést vasárnap terveztem posztolni de rájöttem, hogy megint nem leszek gépközelben így most teszem ki előre. Három jegyzet a telefonomból, amiket teljesen különböző időpontokban írtam az év során de még is elég sok a közös bennük. Kezdésnek nem terveztem egyiket se kiposztolni. A többit derítsd ki te azzal, hogy elolvasod őket.

001. Mindig is kíváncsi természet voltam. Imádtam hallgatni mások elbeszéléseit az élményeikről, és azokat a legapróbb részletig lefesteni a fejemben. Ha valamire nem tértek ki, én kiegészítettem magamnak, természetesen a főszereplő ezekben mind én lettem, őket helyettesítve. Szeretem mások helyébe képzelni magam. Majdnem annyira, mint teljesen új szituációkat kreálni a fejemben amik még sosem történtek meg velem és valószínűleg nem is fognak. De egy pillanatig, (vagy sokkal tovább) mókás elképzelni és elveszíteni magam az elképzelésben, hiszen annyival izgalmasabb mint a valóság. Persze ezek a képzelgések veszélyesek. Az ember könnyen beléjük fojthatja magát miközben egyre mélyebbre és mélyebbre merül bennük. Velem is számtalanszor megtörtént már, hogy a csodálatos képzelgéseimet depresszió közeli állapot követte. A mai napig igyekszem megtanulni, hogy ha valamit nagyon akarok, akkor arról nem szabad sokat álmodoznom. És ezt követi a második lecke, hogy az álmodozást nem szabad összekevernem a tervezéssel. Számomra a kettő sokáig megkülönbözhetetlen volt mivel imádok tervezni a legapróbb részletig de míg az ember a tervezés során az oda vezető utat építi addig álmodozáskor csak arról képzeleg milyen lesz odaérni ezzel tudat alatt pedig elveszíti a szeme elől magát az oda vezető utat. Most jutott eszembe, hogy szerintem erről már írtam. Vagy próbáltam. Folyton azon kapom magam, hogy próbálom megmagyarázni és szavakba önteni mit jelent számomra az álmodozás. Hogy hogy lehet egyszerre a legjobb dolog a világon ami során a fantáziám és a kreativitásom életre kellhet és eközben még is hogy befolyásolja negatív irányba az életem. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen aki így van ezzel. Befolyásolható jellem vagyok, azt mondják. Talán igazuk van.

002. - Én mindig kíváncsi vagyok. Tudni akarok mindent. Az őszinte igazságot minden helyzetben. - eltökélten bámulok a szemedbe miközben olyan komoly képet vágok amilyet csak tudok. Bár maga a helyzet nevetséges és a szám sarkában mosoly bujkál, nem is gondolhatnám komolyabban kimondott szavaim. Látom rajtad, hogy nem hiszel nekem. Soha nem fogod megadni nekem amire szükségem van. A kimondatlan kérdéseimre a választ. Amiket akkor is hallani akarok, ha biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni. Van több elképzelésem amivel előálltam magamnak. A fejemben ezeket a magyarázatokat a szádba tettem. Kár, hogy amit a fejemben felépítek soha nem elég. Épp emiatt van az hogy a mai napig gyötör a kíváncsiság, neked én miért nem voltam elég. 

003. Volt egy elképzelés a fejemben. Hogy ha valakinek nem kellek az valószínűleg a kinézetem miatt van, vagy a személyiségem nem szimpatikus neki. Ezt meg tudtam emészteni még ha néha nehezebben is, mert hát a plasztikai műtétet leszámítva a kinézetemen nem tudok változtatni, a személyiségemet pedig így szeretem ahogy van. Arra viszont sosem gondoltam, hogy egyetlen tettemmel idegenítenélek el magamtól. Téged akinek elméletben előtte nem volt problémája  valami csoda folytán a fent említettekkel. Nem mondok újdonságot azzal, hogy a tetteinkért saját magunk felelünk, az irányításunk alatt állnak. Csak egy példa: érezhetsz egy bizonyos módon arról nem tehetsz, de ha ki is nyilvánítod az érzéseid, a következményekért már is felelőssé válsz. Én tudom magamról, hogy bizonyos alkoholmennyiség fogyasztása után már abszolút elvesztem az irányítást, max egy hat éves agyával gondolkozok és ilyenkor olyat is tudok tenni amire a józan énem azonnal nemet mondana és helytelenítően csóválná rá a fejét. Ha őszinte akarok lenni néha még józanul is képes vagyok megkérdőjelezhető, logikától mentes dolgokat művelni de ez meghatványozódik ha "ittas" leszek. Az én hibám, és csak magamat okolhatom minden egyes alkalommal, mikor az üveg aljára nézek és valami hülyeséget csinálok. Azt viszont álmomba se láttam előre jönni, milyen érzés lesz ha valaki az alapján minősít le amit csináltam egy ilyen pillanatomban. Az én kis naiv énem valahogy azt gondolta, hogy emberek ezrei tesznek ilyenkor hatvanszor megalázóbb dolgokat párnak már biztosan a tanúja is voltál, így csak nem leszek elítélve a saját hülyeségem miatt, ha megosztom veled.
Persze, nem lett igazam és szép emlékeztetőt kaptam tőled, hogy abba kéne hagynom a máshoz való hasonlítgatást. És, hogy az irányításomhoz jobban kellene ragaszkodnom, nem mindenkinek való az alkohol, ugye.

Az irónia persze most is szépen átitatja a történetet hiszen kiskorom óta hallgatom minden nő nemű családtagomtól, hogy vigyázz mit teszel, vagy mondasz mert az alapján vagy minősíthető. "Ne csináld ezt, ne csináld azt, mert a fiúk ezt fogják gondolni rólad." Én csak a szememet forgattam erre. "Fogalmatok sincs mit találnak manapság a "fiúk" elfogadhatónak. Majd pont engem ítélnének el a viselkedésem miatt?" Engem, aki folyamatos irányítás alatt tartja magát és ha szórakozik akkor se engedi el túlzottan.

És esküszöm, most sem tettem valami hatalmas, botrányos dolgot. Nem fogom leírni pontosan mi történt, de esküszöm nem volt botrányos. Csak valami amire még sem vagyok büszke. És emiatt a valami alapján elítéltél. Pont te. Nem kifejezés, hogy nem számítottam rá, ráadásul az időzítésed is borzalmas volt. Ha komolyan gondoltad, ha nem.

Fura érzés mikor valamire ezer éve vágysz, és arról álmodozol, hogy a tiéd lesz egy szép napon, majd mikor ez a nap elérkezik a várt katarzis helyett keserédes pillanatban találod magad. Ez történt ma velem mikor is két és fél év várakozás után megvettem az első laptopom. Hogy miért? Talán az lehet az oka, hogy egyáltalán nem így képzeltem a laptop tulajdonossá válásom. Nem ajándékként kaptam mint ahogy két és fél évvel ezelőtt történt volna, ha minden a terv szerint alakul, és minta egyetemista válik belőlem. Ezért megkellet dolgoznom. De hát nem ez az első dolog amit teljesen a saját fizetésemből vettem. Ott volt a telefonom tavaly. Annak a vásárlása még izgalommal töltött el. Talán van egy ár limit ami felett már a vásárlás számomra inkább egy komoly döntés meghozatalát igénylő teherré válik. Vagy a telefonomnál még nem igazán érdekelt, mert "könnyen" megkeresett diák munka pénz volt. Akkor még nem foglalkoztattak az olyan problémák, hogy el kellene kezdenem spórolni, hogy egyszer saját lakást vehessek, és jogosítvány is kellene, na meg a tanfolyam ára amit elakarok kezdeni se alacsony. Én meg laptopot veszek mikor van saját gépem. Igaz alig működik, de működik szóval nem is volt szükséges vásárlás mint annak idején a telefonom, mikor az előző felmondta a szolgálatot.  

Ennek ellenére elképesztően boldog vagyok, hogy megvehettem mert még is csak egy álmom teljesült. Csak picit más érzés mikor saját magad váltod valóra az álmaid. Úgy is hozzá kell szoknom mert más nem fogja, és ez így van jól. Most, hogy ezt megírtam muszáj kicsit arról is ömlengenem milyen jó érzés laptopról blogolni. Persze korábban apukám laptopjáról írtam párszor de ez még is az enyém és már annyit fantáziáltam arról, hogy eljön ez a pillanat. Ez határozottan olyan jó dolog mint ahogy képzeltem, ha nem jobb.
És végül egy pár sort írnék a zenéről is amit most kép helyett tettem be. Nem feltétlen illik a bejegyzés témájához csak egyszerűen muszáj volt kitennem mert imádom. Nagyon ritkán esek szerelembe magyar zenével de most határozottan megtörtént. Mind a szövege, mind a dallama tökéletes.

Ez a poszt egy pár mondatos helyzet jelentőnek indult aztán egy hatalmas káosszá változott amiben megosztom az asztrológiáról a véleményem és még pár kéretlen infót magamról. Ha csak a horoszkóp téma miatt olvasod, görgess amíg nem látod az "Asztrológia" feliratot.

Megint ezer éve nem jelentkeztem, legalább is én úgy érzem, de nem vagyok hajlandó csak azért írni, hogy írjak valamit erre most még is itt vagyok, hogy pontosan ezt tegyem (megint). A munka határozottan nincs jó hatással a kreativitásomra, de nem akarom csak erre fogni. Az írás iránti vágy szép lassan kihalt belőlem ahogy kihaltak bizonyos érzések is. Utóbbinak kifejezetten örülök, de az elszomorít, hogy csak akkor vagyok képes alkotni mikor vihar tombol bennem és túlterheltnek érzem magam az érzelmeimtől. Csak akkor, a jelenben tudom megfogalmazni amit érzek, aminek ki kell szabadulnia belőlem, a lezárás érdekében. Mostanra, hogy teljesen kiürült az emléke is mindennek ami az elmúlt egy évben történt, egyszerűen csak vagyok. Fejben biztosan vissza tudnék menni oda, hogy ihletet kapjak de nem akarok. Egy bejegyzésemben írtam a lezárásokról és akkor még határozottan nem álltam készen rá, maximum úgy zártam le a dolgokat ahogy meg is fogalmaztam. Besöpörtem a dolgokat a szőnyeg alá és végül el is estem bennük. Most viszont, hogy tényleg magam mögött hagytam, nem áll szándékomban visszanézni. 

A napjaim felvettek egy rutint amit minden nap megismétlek. Nem mondanám unalmasnak, mert nem érzem üresnek a napokat de nem is tartalmasak. Elég sok bejegyzésemben említettem, hogy a túlzások embere vagyok. Semmit nem tudok csak félig csinálni. Most épp a munkás életet viszem túlzásba. Annyira arra koncentrálok, hogy fel sem merül bennem, hogy el kellene járnom mondjuk szórakozni. Új emberek közé menni, még csak nem is a "pár találás" érdekében, inkább azért, hogy végre történjen velem valami, érezzek megint valamit amiről érdemes írni. Ami nyomot hagy bennem akár csak egy pillanatra is. Két évig mást se csináltam mint szórakoztam szóval értem én, hogy jelenleg miért nem hiányzik. Nem kell jövendőmondónak lenni viszont ahhoz hogy lássam mihez fog ez vezetni ha a "múltamból" indulok ki. Egy nap majd megunom ezt amit épp csinálok és újra elszabadul a káosz. Legalábbis ez nálam a körforgás amiből nem szabadultam. Azért szeretnék hinni benne, hogy sikerült azóta változnom és többet nem ismétlek.

Szabadidőmben, munka után már semmi kedvem gép előtt ülni mivel egész nap azt csinálom, ezért mostanában a youtubeon lógok a telefonomon. Ott fedeztem fel két csatornát amiről nem tudok leszakadni azóta. Tulajdonképpen az egyiknek tudtam korábban is a létezéséről és néztem is tőle nagyon régen videót. Akkoriban irritálóként könyveltem el a youtubert, most azonban, hogy újra adtam a videóinak egy esélyt nem tudom abba hagyni a nézését. Egészen pontosan Shane Dawson-ról van szó és az összeesküvés elméletes videóiról. Egyszerre hozzák rám a frászt és keltik fel az érdeklődésem. Shane-en keresztül pedig rátaláltam egy lányra is aki hasonló témájú videókat posztol és még többet is. Megoldatlan gyilkosságok, eltűnt emberek esetei, még az asztrológiáról is. Ha tudtok angolul és érdekelnek az ilyesmi témák mindenképp nézzetek bele mindkettőjük videóiba vagy ha már nézitek szívesen várom róla kommentbe a véleményeket.

Vissza a lányra aki asztrológia témában, minden csillagjegyről készített egy videót amikben részletezi a személyiségüket és már teljes lejátszási listája van. Nem tudom leírtam-e már itt, vagy sem, de halak vagyok. Tipikus halak. Akárhány helyen leírást olvastam a jegyről mindig ugyan az volt.  Álmodozó, romantikus, naív, blablabla. Én pedig dióhéjban tényleg ez vagyok. Szóval naív létemre én többé kevésbé hiszek az asztrológiában. Nyilván nem a minden nap újságokban megjelenő horoszkópokban vagy abban, hogy a horoszkópom alapján egy bizonyos módon kéne öltöznöm. A szkeptikus emberek azt mondják a horoszkópok leírásai csak általános személyiség vonások gyűjteménye, teljesen random módon lett megírva, és akárki olvassa talál benne igaz részt magára. Hogy őszinte legyek, sosem olvastam utána más jegyek részletes leírásának (igen, ilyen én-központú vagyok) még kutatás céljából sem, ennek a bejegyzésnek a kedvéért. Talán egy kis részem tudja, hogy igaza van az embereknek és nem akarja lerombolni az illúziót. Nekem is vannak napok mikor nem hiszek semmiben. Azon a napon viszont mikor megnéztem Kendall Rae videóját a Halakról nagyon is hittem az asztrológiában. A lány teljesen új szintre emelte a jegyem leírását és ahogy a kommenteket olvastam, rengeteg halak egyetértett és még tovább részletezték a dolgot. Addig a pontig amíg, úgy voltam, hogy minden komment olvasása közben olyan érzésem volt, hogy ez akár én is lehetnék, sőt én vagyok. Szóval nem a videót akarom most részletezni sokkal inkább egy kifejezett kommentet amivel mélységesen azonosulni tudtam. Lefordítottam magyarra, hogy ha véletlen olyan olvas aki nem tud angolul az is értse. (meg mert imádok fordítani)

"Azt hiszem a halak a legösszetettebbek. Persze természetesen sztereotipizálhatod őket mert víz jegyek de annyival többek ennél. Mint az utolsó jegye a csillagjegyeknek képesek mindegyik jegyből egy kicsit magukénak tudni. Ezért képesek azonosulni olyan könnyen mindenkivel és értik meg egyből a másikat pedig korábban nem is találkoztak velük. A halak tényleg rejtélyesek a saját módjukon, és ez miatt olyan érdekesek és varázslatosak. Sosem tudod milyen emberek lesznek. Annyira könnyen változnak, könnyen alkalmazkodnak és változékonyak. Folyamatosan újraépítik magukat ahogy változtatják azt amiben hisznek az ideológiájukat és azt ahogy élnek, annak érdekében, hogy nőjenek és virágozhassanak. A halak akit tavaly ismertél lehet, hogy idén már nem is ugyan az. De képesek önmaguk pusztítására és önmaguk szabotálására, bár végig tisztában vannak a dologgal, mivel nagyon öntudatosak, szóval olyan szarba keverik magukat amit MÁR ELVE TUDNAK, hogy rossz nekik de tovább folytatják mert nehéz számukra nemet mondani. Könnyen függővé vállnak. Ironikus mivel közben bölcsek és sok jó tanácsuk van, csak nem alkalmazzák magukra. Szeretnek elszabadulni a valóságtól ezért álmodoznak napközben, máshogy dolgozzák fel a dolgokat. Általában humorral, van, hogy talán többet alszanak, alkotni kezdenek akármilyen formában, keresztül mehetnek alkohol vagy drog függőségeken, stb. Mivel szeretnek elmenekülni a valóság elől egy hatalmas dolog amin dolgozniuk kellene, hogy tényleg elkezdenek tenni azokért a dolgokért amiről álmodoznak vagy sokat beszélnek, hogy majd megteszik. Képesek órákig álmodozni valamiről amit nagyon szeretnének megtenni, de ezzel igazából egy hatalmas problémát kreálnak maguknak. Még egy dolog amit elkezdhetnének csinálni, hogy végre úgy kezelik magukat is ahogy a barátaikat, önmagad szeretete tényleg segít megtalálni a belső békéd."

A komment második felét főleg igaznak tartom magamra. Nem tudom, hogy ezt egy halak írta magáról vagy sem mert nem E/1-ben beszél. Bevallom nekem se lenne mondjuk képem a hozzászólásban elhangzó dolgot közvetlen magamra állítani, hiába tartom igaznak. Mert hát mit gondolnak rólad más emberek ha nagy képpel olyanokat mondogatsz magadról, hogy bölcs vagy, különleges, és rejtélyes. A sötétebb része; a valóságtól való megszökés szintén megtörtént velem nem csak a "szép" formában, ami az írás számomra. A videóban Kendall ezt hosszabban részletezte, hogy miért is lesznek a halak könnyen függők stb. Az öntudatos rész is illik rám amiről korábban már írtam itt az oldalon.

Szerintem mindenki megegyezik velem abban, hogy ez a komment nem az a tipikus általános leírás amit az interneten találsz és még is igaz lett sok halak csillagjegyű emberre. Sokan reagáltak a felhasználó ezen kommentjére. És emellett rengeteg hasonló hozzászólás volt amit mind igaznak tartottam magamra és sok halaknak ijesztően hasonló élményei/tapasztalatai voltak az élettel mint nekem. Ez elgondolkodtatott. Mindig is érdekes volt számomra a nurture vs nature / öröklés vs környezet dolog. A neveltetésünk és a külső hatások amik érnek minket, vagy valami más határozza meg, hogy kivé vállunk. Legyen az a DNS, vagy a csillagok állása a születésünk pillanatában. Véletlen lenne, vagy tényleg van benne valami? Még akkor is ha nem tartozna a csillagjegyem leírásába a naivitás és valamelyik vallásba vagy az univerzumba vetett mély hit... akkor is azt mondanám, hogy szerintem van.
 
Ha pedig ezt olvasod és még mindig szkeptikus vagy és úgy gondolod ezek rád is igazak amik elhangoztak  feljebb, még sem vagy halak. Vagy halak vagy és nem igazak rád... lehet, hogy van rá egy magyarázatom (mint mindenre). A születésünk pillanatában különböző bolygók alatt különböző csillagjegyek állnak. 90%-ban biztos vagyok benne ha most tovább próbálnám ezt magyarázni hülyeséget írnék mert én sem teljesen értem mit jelent az, hogy a "merkúr bolygó alatt nyilas vagy" meg ilyenek miközben halak vagyok. Kíváncsiságból fel is kerestem egy oldalt ahol beírtam a születési időpontomat órára és percre pontosan amit szüleimnek hála tudok. Természetesen ingyenes kiértékelést ígértek "birth charts"/születési grafikonnal.
A vége az lett, hogy a háromnegyede a szövegnek ki volt cenzúrázva amit 24 dollár kifizetése után kapnék meg. Na de a szöveg amit láttam már megint tökéletesen pontos leírást adott rólam. Csak pár külön bekezdésben lévő mondatot idézek és még az is érteni fogja miről beszélek aki csak a bejegyzéseim olvasta. "A személyiségét az ellentmondások és az ellentétek alapozzák meg." "folyamatosan gyakorolja hogyan tartsa vissza az impulzivitását és hogy irányítsa." "Gyakran hidegnek és távolságtartónak tűnhet az embereknek. Elnyomja az érzéseit és érzékenységét, kerüli a helyzeteket ahol ki kell fejeznie. [...] de nem érzéketlen. Éppen ellenkezőleg." És a kedvencem: a lustaságomat is megmagyarázták.
Minden mondat témájában posztoltam már az oldalra jóval korábban, hogy ezeket láttam volna. Meg hát miért találnék ki ilyet egy bejegyzésben amit senki nem olvas rajtam kívül. Erről eszembe jut Kendall videójából még egy mondat ami megragadt. "Minden halaknak szüksége van az őszinteségre. Őszinték és szavahihetők de meg kell tanulniuk nem bízni mindenkiben." és volt egy részlet ahol arról beszélt, hogy imádják a zenét főleg a szövegüket ami fontosabb nekik mint maga a zene. Egy szó. Én.

Lehet teljesen hülyének jövök le valakinek aki ezt most elolvasta és egyáltalán nem hisz az ilyesmiben de ha van időd és tudsz angolul a kedvemért nézd meg a saját videódat Kendall csatornáján és írd meg nekem mik a tapasztalataid. Tudom az idő pénz én pedig nem vállalok pénz visszafizetést de kíváncsi vagyok. Kommentbe várom a véleményeket ki, hogy áll az asztrológiával és a horoszkóp témával.

Első fizetésem megérkezésével elérkezettnek láttam az időt, hogy költsek egy kicsit (vagy inkább sajnos sokat) magamra. Egészen pontosan a hajamra és a bőrömre. Nyilván mindkét dolog nagyon fontos számomra de egészen idáig nem fordítottam nagy figyelmet az ápolásukra. Ebben a bejegyzésben egy kicsit arról szeretnék írni miket és miért vettem. Illetve, hogy miket használtam előtte. Ez a bejegyzés azok számára lehet érdekes akik szintén extra száraz / érzékeny bőrrel rendelkeznek, esetleg ekcémája van.

A bőrömmel a kapcsolatom soha sem volt felhőtlen, ami valószínűleg azért van mert a bőröm még nehezebb eset mint én vagyok. Kiskorom óta piros foltok díszítik a könyök hajlataimat és újabban a lábamat is, amik viszketnek. Bőrgyógyászok szerint ez ekcéma de egy idő után feladtam, hogy eljárjak hozzájuk és meghallgassam a véleményüket mert akármilyen kenőcsöt/gyógyszert írtak rá fel, sosem lett tőle jobb. Az állat nyál/szőr allergiám miatt pedig a nyakamon és az arcomon is elég gyakran megjelenik mostanában ugyan az a piros folt amikor a hipoallergén kiskutyám úgy dönt ad egy puszit nekem. (Arról most nem írok inkább, hogy mekkora isten csapása már számomra, hogy allergiás vagyok azokra akiket mindennél jobban imádok, mert ez a bejegyzés nem arról szól. De ilyenkor tudom, hogy sok ember fejében megfordul, hogy "Akkor ne menj a kutyák közelébe és minden oké lesz." Ez biztos nagyon egyszerűen hangozhat annak aki nem érzi át milyen távol tartani magad attól a dologtól amit szeretsz. Nekem megéri az összes mellékhatás.) Visszakanyarodva a bőrömre.

Fürdéshez már jó ideje a Dermax tusfürdőjét használom, ami a bőrömnek jót tesz az orromnak sajnos nem mivel ez tényleg illat, szín és minden olyan mentes, ami jóvá tesz egy tusfürdőt egy normál bőrű ember számára. Én azonban nem az vagyok és ha ez az amitől nem leszek vörös mindenhol fürdés után akkor nem panaszkodok az illat hiánya miatt.

Testápolónak pedig egyetlen krémet sikerült találnom ami működőképesnek bizonyult és nem késztetett arra hogy levakarjam a karom a helyéről ez mégpedig a Bepanten Sensiderm krém. Rengeteg fajtát próbáltam előtte, tényleg. La Roche Posay, Dermax, Sanatopic. Szteroidos receptre felírtat is ami leginkább a kacsazsírra emlékeztetett de egyik se segített. Persze minden bőr más. Nem mondom, hogy ha száraz/ekcémás bőröd van ezek amiket én használok neked is segíteni fognak. Nagyon sok olyan ember által írt posztot olvastam el én is, akik állításuk szerint ilyen bőrtípussal rendelkeznek mint én, az általuk ajánlt krém még se lett jó nekem. Sajnos kísérletezni kell és eközben egy rakat pénzt kidobni az ablakon, - ha nincs szerencséd és nem találod meg elsőre álmaid krémét - mert nagyon olcsó, működő képes krémmel még nem találkoztam. 

Vannak időszakok amikor az ekcémám teljesen eltűnik. Nem piros a bőröm és nem is viszket. Helyette ilyenkor szárazabb lesz mint a sivatag. Legutóbb, május végén történt ez meg mikor is nyaktól fölfelé tapintásra olyan lett a bőröm mint a dörzsi papír kinézetre pedig mint a föld amit ezer éve nem ért víz és kirepedezett. Teljesen érthetetlenül álltam előtte mert eddig csak télen kellett a szárazsággal küzdenem. Rengeteg vizet iszok szóval ez nem lehetett a baj. Elkezdtem kenni intenzíven az eddig használt Garnier arckrémemmel amit bár száraz és érzékeny bőrre ajánlanak telenyomtak parfümmel, valószínűleg emiatt csípett annyira minden felkenésnél. Nem is bizonyult elégnek azért kombináltam az egyetlen másik arckrémemmel, az utoljára két éve használt niveával. Kb 14 éves koromban barátkoztam meg a gondolattal, hogy muszáj használnom krémeket különben vállalhatatlanul nézek ki. Akkor kaptam egy niveát és 18 éves koromig nem is használtam mást az arcomra. Végül lecseréltem de Garnier utódja se bizonyult sokkal jobbnak. Két krém kombinálva naponta legalább négyszer (nem túl nagy mennyiségben) és még is olyan volt mint halottnak a csók.

(Kezd zavarni, hogy mennyiszer szerepel már most ebbe a bejegyzésbe a krém szó, de most nem jut eszembe rá szinonima.)

Rájöttem, hogy reform kell ide. Semmi nem segít az állapotomon ami a polcomon van, sőt rosszabb lesz néhánytól a helyzet. Szóval elkezdtem kutakodni a neten és szomorúan nyugtáztam, hogy ennek az oka egész egyszerűen az, hogy mindenből rosszat használok amit az arcomra kenek naponta. Krémek, lemosók, alapozó semmi nem stimmelt egyiket sem az én bőrtípusomra találták ki.

A legfontosabb az arckrém volt úgyhogy azzal kedztem és egyből kettő is találtam ami jó lehet nekem. Egyet az Eucerintől és egyet a Bidoremától. Mindkettőt agyon dicsérték krémmánián (imádom ezt az oldalt, nagyon hasznos) de végül úgy döntöttem az Eucerin jobb választás lehet nekem (meg a pénztárcámnak is) így azt vettem meg és egyelőre örülök a döntésemnek. Nagyon hamar beszívódik és azóta elmúlt a szárazság. Nem húzza a bőröm felkenéskor és nem is csíp. Sok olyan illatanyag mentes krémet használtam már aminek borzalmas szaga volt de ennél még azzal sincs bajom. Ha véletlen kipirosodok azt is elmulasztja és jól lehet rá sminkelni bár tervezem, hogy veszek egy primert is azért csak ebben a hónapban már nem fért bele a költségvetésbe. Elképzelhető, hogy győz a kíváncsiságom és ha elfogy kipróbálom a másikat is de egyelőre ez úgy néz ki beválik.
A következő amit lecseréltem a Garnier sminklemosóm, mert arra gyanakodtam az is csak szárít. Az utódja a DM márkás Balea arctisztító teje lett ami bár még furcsa mert a micellás vízhez eléggé hozzászoktam, sokkal puhábbá teszi a bőröm. A gyanúm is beigazolódott amikor a tej helyett megint a vizet használtam egyből szárazabb lett másnap a bőröm és több volt a piros foltom is. Nem azt mondom, hogy az összes micellás víz rossz a száraz bőrűeknek. Tervezek keresni egyet ami az én bőrtípusomnak megfelel de ezek szerint a Garnieré nem jó.

Sminkekről is ejtenék gyorsan pár szót de csak említőlegesen. Az essence alapozóját amit eddig azért vettem mert olcsó volt és ahhoz képest (normál bőrű embernek) nagyon jó. Most hosszas gondolkodás után lecseréltem a Maybelline Fit me alapozójára. Eredetileg egy L'oréal alapozót akartam megvenni mert ezt istenítette minden száraz bőrű sminkes vlogger de sehol nem találtam így arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy kivonták. De szerencsére a Maybelline is tökéletes. Lehet, hogy az árnyalatot egy picit eltévesztettem, (Választáskor elfelejtettem figyelembe venni, hogy járok szoláriumba és most épp nem vagyok hófehér. Sebaj ősszel már jó lesz. Nyáron amúgy se használok a hétköznapokra alapozót.) de a fedése tökéletes számomra és nem is szárít úgy mint az essence. Netem való tájékozódásom során megtudtam, hogy a száraz bőrűeknek a "Dewy" "Luminous" és "Smooth" szavakat kell keresnie egy alapozón általában ha nem akarnak mellé lőni és egy zsírosabb bőrre szánt mattító alapozót venni. A Maybelline-nek van két másik fit me alapozója amiken ezek a szavak díszelegnek csak az én kis városkámban egyetlen DM, Rossman sem Müller nem árulja őket. (Összeesküvés elmélet: A városom a száraz bőrűek ellen van.) A Müllerben az eladó/kozmetikus lány szerencsére megnyugtatott, hogy ő is a sima Fit me-t használja a száraz bőrére és nem szárítja. Ezen kívül vettem egy korrektort, egy szemöldök ceruzát és egy bronzosítót amikkel szintén meg vagyok elégedve teljes mértékbe. Köszi Müller szombat, hogy spórolhattam is és mindenre kaptam 15% kedvezményt.

Hajra használt termékek terén már kicsit más a helyzet. Az egyetlen pozitív dolog abban, hogy száraz bőröm van, hogy a hajam is annak mondható szóval nem zsírosodik egykönnyen. Általában ezért elég négy-öt naponta hajat mosnom és akkor se viszem túlzásba a dolgot, ami alatt azt értem, hgoy ezer éve ugyan azt a jól bevált Baba Sampont használom. 18 éves koromba megpróbáltam kísérletezni a samponokkal de hiába vettem a hajtípusomra (száraz/töredezett) való drágább márkát meg, még korábban zsírosodott tőle a hajam. A fodrászom ajánlására hozzáadtam a hajmosási rutinhoz a balzsamot is a Baleát veszem és nemrég elkezdtem a hajvégre használni ezt az argán olajos ápolót aminek az illatát egyszerűen imádom.

Egy ideje szemeztem a Magic Hair kapszulával és pezsgőtablettával. Most nem bírtam magammal, megrendeltem. Tegnap kezdtem el a pezsgőtablettát és 120 napnyi adagot rendeltem a szülinapi akciójuk keretében. Véleményt még nem tudok róla mondani de a négy hónapos adag elfogyasztása után mindenképp érkezek eggyel.

Mióta dolgozó ember lettem nem jutott időm az oldalra de mentségemre szóljon, hogy semmi másra sem. A társasági életem az elmúlt három hétben egyenlő a nullával de valahogy nem is bánom mert ez egyben azt is jelenti, hogy nincs időm gondolkozni olyan dolgokon sem amikkel az április 22.-és bejegyzésemben foglalkoztam. Bár ez nem azt jelenti, hogy a probléma megszűnt létezni. A lényeg, hogy a fókuszom lekerült róla és hosszú idő óta először úgy érzem sínen vagyok mint József Attila. Sokan úgy gondolják mikor megosztom velük, hogy abbahagytam az egyetemet, és elkezdtem dolgozni, hogy rosszul tettem és ezzel a rövidtávú céljaimra koncentrálok és különben is miért mikor olyan okos vagyok. Én azonban tudom, jobban mint eddig bármikor, hogy nincs igazuk. Nagyon hosszú idő óta először, pontosan, hogy az ellenkezője történik, és hosszú távon gondolkodok. Egy terv. Egy igazi megvalósítható terv, kirajzolódott a fejemben és ezzel képes vagyok legalább egy és fél évvel távolabbra látni, nem úgy mint korábban, hogy csak a következő napig. Ezzel pedig meglepő módon (vagy talán nem is olyan meglepő) a lehetőségeim száma is megnövekedett munkák és tanulás terén is de ez még a jövő zenéje. Nem akarok abba a hibába se esni, hogy csak a célt látom az oda vezető útra pedig nem figyelek. Minden napot megélek. Visz előre a bizonyítási vágy és minden napot úgy fejezek be, hogy tudom, hogy ezzel közelebb kerültem a célomhoz de közben élvezem is a munkát. Jó állásom van ami bár lefáraszt agyilag és néha kihívások elé állít máskor pedig monoton mindig megtalálom benne a jót. Alkalmanként pedig a főnököm kölyök kutyájára is vigyázok aki egy kis tünemény tacskó és mindig feldobja a napom. Meg kell, hogy mondjam már nagyon hiányzott ez a fajta stabilitás érzete. Az egyetemen egy percig se éreztem jól magam mert mélyen belül tudtam, rossz helyen vagyok. Ez folytonos bizonytalanságban tartott. Azt már korábban is írtam, hogy informatikával kapcsolatos képzést szeretnék elvégezni és jogosítványt szerezni. Eddig úgy gondoltam az utóbbival kezdek mert a képzés amit kinéztem májusban kezdődne azt azonban el kellett vetnem mert szeretnék továbbra is dolgozni mellette, de nem tudnék. Így újat kerestem ami már akár szeptembertől kezdhető és csak szombatonként lenne. A fontosságot mérlegelve pedig egyértelműen a képzés jön elsőnek, szóval megcseréltem a sorrendet. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy a grafikust vagy webfejlesztőt válasszam ha esetleg olvassa ezt valaki akinek bármelyikkel van valami tapasztalata annak a kommentjét szívesen várom a hozzászólásoknál. Mindkettőben van némi tapasztalatom, ismerem a php-t, a html-t, és a css-t, és a Photoshop sem ismeretlen számomra. Az érdeklődésem egyformán nagy a két terület iránt de elhelyezkedés ügyileg nem tudom, melyik lenne szerencsésebb.

Most, hosszú hétvégére, lejöttünk a családi nyaralóba két baráttal és a kutyájukkal így összesen két négylábúval és hat kétlábúval (velem együtt) osztozunk rajta. Nagyon vártam már, hogy kicsit elszabadulhassak a városból. Imádom ezt a helyet, és a csendet ami itt van. Itt aztán könnyű kikapcsolni és elfeledkezni mindenről. Nincs senki más az egész utcában, nem lehet hallani fél óráként a rohanó mentők szirénáját vagy másik ordibálását csak a madarak csicsergését. Az első két nap a kirándulásokról szólt ahol sokat fényképeztem, a poszt végén a telefonosokból láthattok párat de az igazán jók sajnos még a fényképezőgépen vannak. A képek egyébként Kaszón készültek a lombkorona tanösvény végigjárása közben. A kis fekete szőrcsomó (havanese) aki a szarvast tanulmányozza a mi Pepper-ünk, a vízbe vágyakozó labrador pedig Maya a legjobb barátja. Természetesen az új körmömről sem maradhatott el, hogy lőjek egy képet (vagy inkább százat).
Ma már csak pihen mindenki. Aki strandolni szeretett volna az kiment, én viszont itt maradtam a teraszon a laptoppal és a kutyákkal, hogy végre írhassak egy félig tisztességes posztot amiben adok egy kis életjelet, mert bevallom hiányzott az írás de egyszerűen nehéz időt találni rá. Mikor este hazaérek sokszor még arra sincs energiám, hogy megnézzek egy sorozatrészt és már alszok. A regénypróbálkozásaimat is szépen elhanyagoltam amikhez ideje lenne visszatérnem talán ezután írok is egyhez új fejezetet.