Ezt a bejegyzést vasárnap terveztem posztolni de rájöttem, hogy megint nem leszek gépközelben így most teszem ki előre. Három jegyzet a telefonomból, amiket teljesen különböző időpontokban írtam az év során de még is elég sok a közös bennük. Kezdésnek nem terveztem egyiket se kiposztolni. A többit derítsd ki te azzal, hogy elolvasod őket.

001. Mindig is kíváncsi természet voltam. Imádtam hallgatni mások elbeszéléseit az élményeikről, és azokat a legapróbb részletig lefesteni a fejemben. Ha valamire nem tértek ki, én kiegészítettem magamnak, természetesen a főszereplő ezekben mind én lettem, őket helyettesítve. Szeretem mások helyébe képzelni magam. Majdnem annyira, mint teljesen új szituációkat kreálni a fejemben amik még sosem történtek meg velem és valószínűleg nem is fognak. De egy pillanatig, (vagy sokkal tovább) mókás elképzelni és elveszíteni magam az elképzelésben, hiszen annyival izgalmasabb mint a valóság. Persze ezek a képzelgések veszélyesek. Az ember könnyen beléjük fojthatja magát miközben egyre mélyebbre és mélyebbre merül bennük. Velem is számtalanszor megtörtént már, hogy a csodálatos képzelgéseimet depresszió közeli állapot követte. A mai napig igyekszem megtanulni, hogy ha valamit nagyon akarok, akkor arról nem szabad sokat álmodoznom. És ezt követi a második lecke, hogy az álmodozást nem szabad összekevernem a tervezéssel. Számomra a kettő sokáig megkülönbözhetetlen volt mivel imádok tervezni a legapróbb részletig de míg az ember a tervezés során az oda vezető utat építi addig álmodozáskor csak arról képzeleg milyen lesz odaérni ezzel tudat alatt pedig elveszíti a szeme elől magát az oda vezető utat. Most jutott eszembe, hogy szerintem erről már írtam. Vagy próbáltam. Folyton azon kapom magam, hogy próbálom megmagyarázni és szavakba önteni mit jelent számomra az álmodozás. Hogy hogy lehet egyszerre a legjobb dolog a világon ami során a fantáziám és a kreativitásom életre kellhet és eközben még is hogy befolyásolja negatív irányba az életem. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen aki így van ezzel. Befolyásolható jellem vagyok, azt mondják. Talán igazuk van.

002. - Én mindig kíváncsi vagyok. Tudni akarok mindent. Az őszinte igazságot minden helyzetben. - eltökélten bámulok a szemedbe miközben olyan komoly képet vágok amilyet csak tudok. Bár maga a helyzet nevetséges és a szám sarkában mosoly bujkál, nem is gondolhatnám komolyabban kimondott szavaim. Látom rajtad, hogy nem hiszel nekem. Soha nem fogod megadni nekem amire szükségem van. A kimondatlan kérdéseimre a választ. Amiket akkor is hallani akarok, ha biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni. Van több elképzelésem amivel előálltam magamnak. A fejemben ezeket a magyarázatokat a szádba tettem. Kár, hogy amit a fejemben felépítek soha nem elég. Épp emiatt van az hogy a mai napig gyötör a kíváncsiság, neked én miért nem voltam elég. 

003. Volt egy elképzelés a fejemben. Hogy ha valakinek nem kellek az valószínűleg a kinézetem miatt van, vagy a személyiségem nem szimpatikus neki. Ezt meg tudtam emészteni még ha néha nehezebben is, mert hát a plasztikai műtétet leszámítva a kinézetemen nem tudok változtatni, a személyiségemet pedig így szeretem ahogy van. Arra viszont sosem gondoltam, hogy egyetlen tettemmel idegenítenélek el magamtól. Téged akinek elméletben előtte nem volt problémája  valami csoda folytán a fent említettekkel. Nem mondok újdonságot azzal, hogy a tetteinkért saját magunk felelünk, az irányításunk alatt állnak. Csak egy példa: érezhetsz egy bizonyos módon arról nem tehetsz, de ha ki is nyilvánítod az érzéseid, a következményekért már is felelőssé válsz. Én tudom magamról, hogy bizonyos alkoholmennyiség fogyasztása után már abszolút elvesztem az irányítást, max egy hat éves agyával gondolkozok és ilyenkor olyat is tudok tenni amire a józan énem azonnal nemet mondana és helytelenítően csóválná rá a fejét. Ha őszinte akarok lenni néha még józanul is képes vagyok megkérdőjelezhető, logikától mentes dolgokat művelni de ez meghatványozódik ha "ittas" leszek. Az én hibám, és csak magamat okolhatom minden egyes alkalommal, mikor az üveg aljára nézek és valami hülyeséget csinálok. Azt viszont álmomba se láttam előre jönni, milyen érzés lesz ha valaki az alapján minősít le amit csináltam egy ilyen pillanatomban. Az én kis naiv énem valahogy azt gondolta, hogy emberek ezrei tesznek ilyenkor hatvanszor megalázóbb dolgokat párnak már biztosan a tanúja is voltál, így csak nem leszek elítélve a saját hülyeségem miatt, ha megosztom veled.
Persze, nem lett igazam és szép emlékeztetőt kaptam tőled, hogy abba kéne hagynom a máshoz való hasonlítgatást. És, hogy az irányításomhoz jobban kellene ragaszkodnom, nem mindenkinek való az alkohol, ugye.

Az irónia persze most is szépen átitatja a történetet hiszen kiskorom óta hallgatom minden nő nemű családtagomtól, hogy vigyázz mit teszel, vagy mondasz mert az alapján vagy minősíthető. "Ne csináld ezt, ne csináld azt, mert a fiúk ezt fogják gondolni rólad." Én csak a szememet forgattam erre. "Fogalmatok sincs mit találnak manapság a "fiúk" elfogadhatónak. Majd pont engem ítélnének el a viselkedésem miatt?" Engem, aki folyamatos irányítás alatt tartja magát és ha szórakozik akkor se engedi el túlzottan.

És esküszöm, most sem tettem valami hatalmas, botrányos dolgot. Nem fogom leírni pontosan mi történt, de esküszöm nem volt botrányos. Csak valami amire még sem vagyok büszke. És emiatt a valami alapján elítéltél. Pont te. Nem kifejezés, hogy nem számítottam rá, ráadásul az időzítésed is borzalmas volt. Ha komolyan gondoltad, ha nem.

Fura érzés mikor valamire ezer éve vágysz, és arról álmodozol, hogy a tiéd lesz egy szép napon, majd mikor ez a nap elérkezik a várt katarzis helyett keserédes pillanatban találod magad. Ez történt ma velem mikor is két és fél év várakozás után megvettem az első laptopom. Hogy miért? Talán az lehet az oka, hogy egyáltalán nem így képzeltem a laptop tulajdonossá válásom. Nem ajándékként kaptam mint ahogy két és fél évvel ezelőtt történt volna, ha minden a terv szerint alakul, és minta egyetemista válik belőlem. Ezért megkellet dolgoznom. De hát nem ez az első dolog amit teljesen a saját fizetésemből vettem. Ott volt a telefonom tavaly. Annak a vásárlása még izgalommal töltött el. Talán van egy ár limit ami felett már a vásárlás számomra inkább egy komoly döntés meghozatalát igénylő teherré válik. Vagy a telefonomnál még nem igazán érdekelt, mert "könnyen" megkeresett diák munka pénz volt. Akkor még nem foglalkoztattak az olyan problémák, hogy el kellene kezdenem spórolni, hogy egyszer saját lakást vehessek, és jogosítvány is kellene, na meg a tanfolyam ára amit elakarok kezdeni se alacsony. Én meg laptopot veszek mikor van saját gépem. Igaz alig működik, de működik szóval nem is volt szükséges vásárlás mint annak idején a telefonom, mikor az előző felmondta a szolgálatot.  

Ennek ellenére elképesztően boldog vagyok, hogy megvehettem mert még is csak egy álmom teljesült. Csak picit más érzés mikor saját magad váltod valóra az álmaid. Úgy is hozzá kell szoknom mert más nem fogja, és ez így van jól. Most, hogy ezt megírtam muszáj kicsit arról is ömlengenem milyen jó érzés laptopról blogolni. Persze korábban apukám laptopjáról írtam párszor de ez még is az enyém és már annyit fantáziáltam arról, hogy eljön ez a pillanat. Ez határozottan olyan jó dolog mint ahogy képzeltem, ha nem jobb.
És végül egy pár sort írnék a zenéről is amit most kép helyett tettem be. Nem feltétlen illik a bejegyzés témájához csak egyszerűen muszáj volt kitennem mert imádom. Nagyon ritkán esek szerelembe magyar zenével de most határozottan megtörtént. Mind a szövege, mind a dallama tökéletes.

Ez a poszt egy pár mondatos helyzet jelentőnek indult aztán egy hatalmas káosszá változott amiben megosztom az asztrológiáról a véleményem és még pár kéretlen infót magamról. Ha csak a horoszkóp téma miatt olvasod, görgess amíg nem látod az "Asztrológia" feliratot.

Megint ezer éve nem jelentkeztem, legalább is én úgy érzem, de nem vagyok hajlandó csak azért írni, hogy írjak valamit erre most még is itt vagyok, hogy pontosan ezt tegyem (megint). A munka határozottan nincs jó hatással a kreativitásomra, de nem akarom csak erre fogni. Az írás iránti vágy szép lassan kihalt belőlem ahogy kihaltak bizonyos érzések is. Utóbbinak kifejezetten örülök, de az elszomorít, hogy csak akkor vagyok képes alkotni mikor vihar tombol bennem és túlterheltnek érzem magam az érzelmeimtől. Csak akkor, a jelenben tudom megfogalmazni amit érzek, aminek ki kell szabadulnia belőlem, a lezárás érdekében. Mostanra, hogy teljesen kiürült az emléke is mindennek ami az elmúlt egy évben történt, egyszerűen csak vagyok. Fejben biztosan vissza tudnék menni oda, hogy ihletet kapjak de nem akarok. Egy bejegyzésemben írtam a lezárásokról és akkor még határozottan nem álltam készen rá, maximum úgy zártam le a dolgokat ahogy meg is fogalmaztam. Besöpörtem a dolgokat a szőnyeg alá és végül el is estem bennük. Most viszont, hogy tényleg magam mögött hagytam, nem áll szándékomban visszanézni. 

A napjaim felvettek egy rutint amit minden nap megismétlek. Nem mondanám unalmasnak, mert nem érzem üresnek a napokat de nem is tartalmasak. Elég sok bejegyzésemben említettem, hogy a túlzások embere vagyok. Semmit nem tudok csak félig csinálni. Most épp a munkás életet viszem túlzásba. Annyira arra koncentrálok, hogy fel sem merül bennem, hogy el kellene járnom mondjuk szórakozni. Új emberek közé menni, még csak nem is a "pár találás" érdekében, inkább azért, hogy végre történjen velem valami, érezzek megint valamit amiről érdemes írni. Ami nyomot hagy bennem akár csak egy pillanatra is. Két évig mást se csináltam mint szórakoztam szóval értem én, hogy jelenleg miért nem hiányzik. Nem kell jövendőmondónak lenni viszont ahhoz hogy lássam mihez fog ez vezetni ha a "múltamból" indulok ki. Egy nap majd megunom ezt amit épp csinálok és újra elszabadul a káosz. Legalábbis ez nálam a körforgás amiből nem szabadultam. Azért szeretnék hinni benne, hogy sikerült azóta változnom és többet nem ismétlek.

Szabadidőmben, munka után már semmi kedvem gép előtt ülni mivel egész nap azt csinálom, ezért mostanában a youtubeon lógok a telefonomon. Ott fedeztem fel két csatornát amiről nem tudok leszakadni azóta. Tulajdonképpen az egyiknek tudtam korábban is a létezéséről és néztem is tőle nagyon régen videót. Akkoriban irritálóként könyveltem el a youtubert, most azonban, hogy újra adtam a videóinak egy esélyt nem tudom abba hagyni a nézését. Egészen pontosan Shane Dawson-ról van szó és az összeesküvés elméletes videóiról. Egyszerre hozzák rám a frászt és keltik fel az érdeklődésem. Shane-en keresztül pedig rátaláltam egy lányra is aki hasonló témájú videókat posztol és még többet is. Megoldatlan gyilkosságok, eltűnt emberek esetei, még az asztrológiáról is. Ha tudtok angolul és érdekelnek az ilyesmi témák mindenképp nézzetek bele mindkettőjük videóiba vagy ha már nézitek szívesen várom róla kommentbe a véleményeket.

Vissza a lányra aki asztrológia témában, minden csillagjegyről készített egy videót amikben részletezi a személyiségüket és már teljes lejátszási listája van. Nem tudom leírtam-e már itt, vagy sem, de halak vagyok. Tipikus halak. Akárhány helyen leírást olvastam a jegyről mindig ugyan az volt.  Álmodozó, romantikus, naív, blablabla. Én pedig dióhéjban tényleg ez vagyok. Szóval naív létemre én többé kevésbé hiszek az asztrológiában. Nyilván nem a minden nap újságokban megjelenő horoszkópokban vagy abban, hogy a horoszkópom alapján egy bizonyos módon kéne öltöznöm. A szkeptikus emberek azt mondják a horoszkópok leírásai csak általános személyiség vonások gyűjteménye, teljesen random módon lett megírva, és akárki olvassa talál benne igaz részt magára. Hogy őszinte legyek, sosem olvastam utána más jegyek részletes leírásának (igen, ilyen én-központú vagyok) még kutatás céljából sem, ennek a bejegyzésnek a kedvéért. Talán egy kis részem tudja, hogy igaza van az embereknek és nem akarja lerombolni az illúziót. Nekem is vannak napok mikor nem hiszek semmiben. Azon a napon viszont mikor megnéztem Kendall Rae videóját a Halakról nagyon is hittem az asztrológiában. A lány teljesen új szintre emelte a jegyem leírását és ahogy a kommenteket olvastam, rengeteg halak egyetértett és még tovább részletezték a dolgot. Addig a pontig amíg, úgy voltam, hogy minden komment olvasása közben olyan érzésem volt, hogy ez akár én is lehetnék, sőt én vagyok. Szóval nem a videót akarom most részletezni sokkal inkább egy kifejezett kommentet amivel mélységesen azonosulni tudtam. Lefordítottam magyarra, hogy ha véletlen olyan olvas aki nem tud angolul az is értse. (meg mert imádok fordítani)

"Azt hiszem a halak a legösszetettebbek. Persze természetesen sztereotipizálhatod őket mert víz jegyek de annyival többek ennél. Mint az utolsó jegye a csillagjegyeknek képesek mindegyik jegyből egy kicsit magukénak tudni. Ezért képesek azonosulni olyan könnyen mindenkivel és értik meg egyből a másikat pedig korábban nem is találkoztak velük. A halak tényleg rejtélyesek a saját módjukon, és ez miatt olyan érdekesek és varázslatosak. Sosem tudod milyen emberek lesznek. Annyira könnyen változnak, könnyen alkalmazkodnak és változékonyak. Folyamatosan újraépítik magukat ahogy változtatják azt amiben hisznek az ideológiájukat és azt ahogy élnek, annak érdekében, hogy nőjenek és virágozhassanak. A halak akit tavaly ismertél lehet, hogy idén már nem is ugyan az. De képesek önmaguk pusztítására és önmaguk szabotálására, bár végig tisztában vannak a dologgal, mivel nagyon öntudatosak, szóval olyan szarba keverik magukat amit MÁR ELVE TUDNAK, hogy rossz nekik de tovább folytatják mert nehéz számukra nemet mondani. Könnyen függővé vállnak. Ironikus mivel közben bölcsek és sok jó tanácsuk van, csak nem alkalmazzák magukra. Szeretnek elszabadulni a valóságtól ezért álmodoznak napközben, máshogy dolgozzák fel a dolgokat. Általában humorral, van, hogy talán többet alszanak, alkotni kezdenek akármilyen formában, keresztül mehetnek alkohol vagy drog függőségeken, stb. Mivel szeretnek elmenekülni a valóság elől egy hatalmas dolog amin dolgozniuk kellene, hogy tényleg elkezdenek tenni azokért a dolgokért amiről álmodoznak vagy sokat beszélnek, hogy majd megteszik. Képesek órákig álmodozni valamiről amit nagyon szeretnének megtenni, de ezzel igazából egy hatalmas problémát kreálnak maguknak. Még egy dolog amit elkezdhetnének csinálni, hogy végre úgy kezelik magukat is ahogy a barátaikat, önmagad szeretete tényleg segít megtalálni a belső békéd."

A komment második felét főleg igaznak tartom magamra. Nem tudom, hogy ezt egy halak írta magáról vagy sem mert nem E/1-ben beszél. Bevallom nekem se lenne mondjuk képem a hozzászólásban elhangzó dolgot közvetlen magamra állítani, hiába tartom igaznak. Mert hát mit gondolnak rólad más emberek ha nagy képpel olyanokat mondogatsz magadról, hogy bölcs vagy, különleges, és rejtélyes. A sötétebb része; a valóságtól való megszökés szintén megtörtént velem nem csak a "szép" formában, ami az írás számomra. A videóban Kendall ezt hosszabban részletezte, hogy miért is lesznek a halak könnyen függők stb. Az öntudatos rész is illik rám amiről korábban már írtam itt az oldalon.

Szerintem mindenki megegyezik velem abban, hogy ez a komment nem az a tipikus általános leírás amit az interneten találsz és még is igaz lett sok halak csillagjegyű emberre. Sokan reagáltak a felhasználó ezen kommentjére. És emellett rengeteg hasonló hozzászólás volt amit mind igaznak tartottam magamra és sok halaknak ijesztően hasonló élményei/tapasztalatai voltak az élettel mint nekem. Ez elgondolkodtatott. Mindig is érdekes volt számomra a nurture vs nature / öröklés vs környezet dolog. A neveltetésünk és a külső hatások amik érnek minket, vagy valami más határozza meg, hogy kivé vállunk. Legyen az a DNS, vagy a csillagok állása a születésünk pillanatában. Véletlen lenne, vagy tényleg van benne valami? Még akkor is ha nem tartozna a csillagjegyem leírásába a naivitás és valamelyik vallásba vagy az univerzumba vetett mély hit... akkor is azt mondanám, hogy szerintem van.
 
Ha pedig ezt olvasod és még mindig szkeptikus vagy és úgy gondolod ezek rád is igazak amik elhangoztak  feljebb, még sem vagy halak. Vagy halak vagy és nem igazak rád... lehet, hogy van rá egy magyarázatom (mint mindenre). A születésünk pillanatában különböző bolygók alatt különböző csillagjegyek állnak. 90%-ban biztos vagyok benne ha most tovább próbálnám ezt magyarázni hülyeséget írnék mert én sem teljesen értem mit jelent az, hogy a "merkúr bolygó alatt nyilas vagy" meg ilyenek miközben halak vagyok. Kíváncsiságból fel is kerestem egy oldalt ahol beírtam a születési időpontomat órára és percre pontosan amit szüleimnek hála tudok. Természetesen ingyenes kiértékelést ígértek "birth charts"/születési grafikonnal.
A vége az lett, hogy a háromnegyede a szövegnek ki volt cenzúrázva amit 24 dollár kifizetése után kapnék meg. Na de a szöveg amit láttam már megint tökéletesen pontos leírást adott rólam. Csak pár külön bekezdésben lévő mondatot idézek és még az is érteni fogja miről beszélek aki csak a bejegyzéseim olvasta. "A személyiségét az ellentmondások és az ellentétek alapozzák meg." "folyamatosan gyakorolja hogyan tartsa vissza az impulzivitását és hogy irányítsa." "Gyakran hidegnek és távolságtartónak tűnhet az embereknek. Elnyomja az érzéseit és érzékenységét, kerüli a helyzeteket ahol ki kell fejeznie. [...] de nem érzéketlen. Éppen ellenkezőleg." És a kedvencem: a lustaságomat is megmagyarázták.
Minden mondat témájában posztoltam már az oldalra jóval korábban, hogy ezeket láttam volna. Meg hát miért találnék ki ilyet egy bejegyzésben amit senki nem olvas rajtam kívül. Erről eszembe jut Kendall videójából még egy mondat ami megragadt. "Minden halaknak szüksége van az őszinteségre. Őszinték és szavahihetők de meg kell tanulniuk nem bízni mindenkiben." és volt egy részlet ahol arról beszélt, hogy imádják a zenét főleg a szövegüket ami fontosabb nekik mint maga a zene. Egy szó. Én.

Lehet teljesen hülyének jövök le valakinek aki ezt most elolvasta és egyáltalán nem hisz az ilyesmiben de ha van időd és tudsz angolul a kedvemért nézd meg a saját videódat Kendall csatornáján és írd meg nekem mik a tapasztalataid. Tudom az idő pénz én pedig nem vállalok pénz visszafizetést de kíváncsi vagyok. Kommentbe várom a véleményeket ki, hogy áll az asztrológiával és a horoszkóp témával.

Első fizetésem megérkezésével elérkezettnek láttam az időt, hogy költsek egy kicsit (vagy inkább sajnos sokat) magamra. Egészen pontosan a hajamra és a bőrömre. Nyilván mindkét dolog nagyon fontos számomra de egészen idáig nem fordítottam nagy figyelmet az ápolásukra. Ebben a bejegyzésben egy kicsit arról szeretnék írni miket és miért vettem. Illetve, hogy miket használtam előtte. Ez a bejegyzés azok számára lehet érdekes akik szintén extra száraz / érzékeny bőrrel rendelkeznek, esetleg ekcémája van.

A bőrömmel a kapcsolatom soha sem volt felhőtlen, ami valószínűleg azért van mert a bőröm még nehezebb eset mint én vagyok. Kiskorom óta piros foltok díszítik a könyök hajlataimat és újabban a lábamat is, amik viszketnek. Bőrgyógyászok szerint ez ekcéma de egy idő után feladtam, hogy eljárjak hozzájuk és meghallgassam a véleményüket mert akármilyen kenőcsöt/gyógyszert írtak rá fel, sosem lett tőle jobb. Az állat nyál/szőr allergiám miatt pedig a nyakamon és az arcomon is elég gyakran megjelenik mostanában ugyan az a piros folt amikor a hipoallergén kiskutyám úgy dönt ad egy puszit nekem. (Arról most nem írok inkább, hogy mekkora isten csapása már számomra, hogy allergiás vagyok azokra akiket mindennél jobban imádok, mert ez a bejegyzés nem arról szól. De ilyenkor tudom, hogy sok ember fejében megfordul, hogy "Akkor ne menj a kutyák közelébe és minden oké lesz." Ez biztos nagyon egyszerűen hangozhat annak aki nem érzi át milyen távol tartani magad attól a dologtól amit szeretsz. Nekem megéri az összes mellékhatás.) Visszakanyarodva a bőrömre.

Fürdéshez már jó ideje a Dermax tusfürdőjét használom, ami a bőrömnek jót tesz az orromnak sajnos nem mivel ez tényleg illat, szín és minden olyan mentes, ami jóvá tesz egy tusfürdőt egy normál bőrű ember számára. Én azonban nem az vagyok és ha ez az amitől nem leszek vörös mindenhol fürdés után akkor nem panaszkodok az illat hiánya miatt.

Testápolónak pedig egyetlen krémet sikerült találnom ami működőképesnek bizonyult és nem késztetett arra hogy levakarjam a karom a helyéről ez mégpedig a Bepanten Sensiderm krém. Rengeteg fajtát próbáltam előtte, tényleg. La Roche Posay, Dermax, Sanatopic. Szteroidos receptre felírtat is ami leginkább a kacsazsírra emlékeztetett de egyik se segített. Persze minden bőr más. Nem mondom, hogy ha száraz/ekcémás bőröd van ezek amiket én használok neked is segíteni fognak. Nagyon sok olyan ember által írt posztot olvastam el én is, akik állításuk szerint ilyen bőrtípussal rendelkeznek mint én, az általuk ajánlt krém még se lett jó nekem. Sajnos kísérletezni kell és eközben egy rakat pénzt kidobni az ablakon, - ha nincs szerencséd és nem találod meg elsőre álmaid krémét - mert nagyon olcsó, működő képes krémmel még nem találkoztam. 

Vannak időszakok amikor az ekcémám teljesen eltűnik. Nem piros a bőröm és nem is viszket. Helyette ilyenkor szárazabb lesz mint a sivatag. Legutóbb, május végén történt ez meg mikor is nyaktól fölfelé tapintásra olyan lett a bőröm mint a dörzsi papír kinézetre pedig mint a föld amit ezer éve nem ért víz és kirepedezett. Teljesen érthetetlenül álltam előtte mert eddig csak télen kellett a szárazsággal küzdenem. Rengeteg vizet iszok szóval ez nem lehetett a baj. Elkezdtem kenni intenzíven az eddig használt Garnier arckrémemmel amit bár száraz és érzékeny bőrre ajánlanak telenyomtak parfümmel, valószínűleg emiatt csípett annyira minden felkenésnél. Nem is bizonyult elégnek azért kombináltam az egyetlen másik arckrémemmel, az utoljára két éve használt niveával. Kb 14 éves koromban barátkoztam meg a gondolattal, hogy muszáj használnom krémeket különben vállalhatatlanul nézek ki. Akkor kaptam egy niveát és 18 éves koromig nem is használtam mást az arcomra. Végül lecseréltem de Garnier utódja se bizonyult sokkal jobbnak. Két krém kombinálva naponta legalább négyszer (nem túl nagy mennyiségben) és még is olyan volt mint halottnak a csók.

(Kezd zavarni, hogy mennyiszer szerepel már most ebbe a bejegyzésbe a krém szó, de most nem jut eszembe rá szinonima.)

Rájöttem, hogy reform kell ide. Semmi nem segít az állapotomon ami a polcomon van, sőt rosszabb lesz néhánytól a helyzet. Szóval elkezdtem kutakodni a neten és szomorúan nyugtáztam, hogy ennek az oka egész egyszerűen az, hogy mindenből rosszat használok amit az arcomra kenek naponta. Krémek, lemosók, alapozó semmi nem stimmelt egyiket sem az én bőrtípusomra találták ki.

A legfontosabb az arckrém volt úgyhogy azzal kedztem és egyből kettő is találtam ami jó lehet nekem. Egyet az Eucerintől és egyet a Bidoremától. Mindkettőt agyon dicsérték krémmánián (imádom ezt az oldalt, nagyon hasznos) de végül úgy döntöttem az Eucerin jobb választás lehet nekem (meg a pénztárcámnak is) így azt vettem meg és egyelőre örülök a döntésemnek. Nagyon hamar beszívódik és azóta elmúlt a szárazság. Nem húzza a bőröm felkenéskor és nem is csíp. Sok olyan illatanyag mentes krémet használtam már aminek borzalmas szaga volt de ennél még azzal sincs bajom. Ha véletlen kipirosodok azt is elmulasztja és jól lehet rá sminkelni bár tervezem, hogy veszek egy primert is azért csak ebben a hónapban már nem fért bele a költségvetésbe. Elképzelhető, hogy győz a kíváncsiságom és ha elfogy kipróbálom a másikat is de egyelőre ez úgy néz ki beválik.
A következő amit lecseréltem a Garnier sminklemosóm, mert arra gyanakodtam az is csak szárít. Az utódja a DM márkás Balea arctisztító teje lett ami bár még furcsa mert a micellás vízhez eléggé hozzászoktam, sokkal puhábbá teszi a bőröm. A gyanúm is beigazolódott amikor a tej helyett megint a vizet használtam egyből szárazabb lett másnap a bőröm és több volt a piros foltom is. Nem azt mondom, hogy az összes micellás víz rossz a száraz bőrűeknek. Tervezek keresni egyet ami az én bőrtípusomnak megfelel de ezek szerint a Garnieré nem jó.

Sminkekről is ejtenék gyorsan pár szót de csak említőlegesen. Az essence alapozóját amit eddig azért vettem mert olcsó volt és ahhoz képest (normál bőrű embernek) nagyon jó. Most hosszas gondolkodás után lecseréltem a Maybelline Fit me alapozójára. Eredetileg egy L'oréal alapozót akartam megvenni mert ezt istenítette minden száraz bőrű sminkes vlogger de sehol nem találtam így arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy kivonták. De szerencsére a Maybelline is tökéletes. Lehet, hogy az árnyalatot egy picit eltévesztettem, (Választáskor elfelejtettem figyelembe venni, hogy járok szoláriumba és most épp nem vagyok hófehér. Sebaj ősszel már jó lesz. Nyáron amúgy se használok a hétköznapokra alapozót.) de a fedése tökéletes számomra és nem is szárít úgy mint az essence. Netem való tájékozódásom során megtudtam, hogy a száraz bőrűeknek a "Dewy" "Luminous" és "Smooth" szavakat kell keresnie egy alapozón általában ha nem akarnak mellé lőni és egy zsírosabb bőrre szánt mattító alapozót venni. A Maybelline-nek van két másik fit me alapozója amiken ezek a szavak díszelegnek csak az én kis városkámban egyetlen DM, Rossman sem Müller nem árulja őket. (Összeesküvés elmélet: A városom a száraz bőrűek ellen van.) A Müllerben az eladó/kozmetikus lány szerencsére megnyugtatott, hogy ő is a sima Fit me-t használja a száraz bőrére és nem szárítja. Ezen kívül vettem egy korrektort, egy szemöldök ceruzát és egy bronzosítót amikkel szintén meg vagyok elégedve teljes mértékbe. Köszi Müller szombat, hogy spórolhattam is és mindenre kaptam 15% kedvezményt.

Hajra használt termékek terén már kicsit más a helyzet. Az egyetlen pozitív dolog abban, hogy száraz bőröm van, hogy a hajam is annak mondható szóval nem zsírosodik egykönnyen. Általában ezért elég négy-öt naponta hajat mosnom és akkor se viszem túlzásba a dolgot, ami alatt azt értem, hgoy ezer éve ugyan azt a jól bevált Baba Sampont használom. 18 éves koromba megpróbáltam kísérletezni a samponokkal de hiába vettem a hajtípusomra (száraz/töredezett) való drágább márkát meg, még korábban zsírosodott tőle a hajam. A fodrászom ajánlására hozzáadtam a hajmosási rutinhoz a balzsamot is a Baleát veszem és nemrég elkezdtem a hajvégre használni ezt az argán olajos ápolót aminek az illatát egyszerűen imádom.

Egy ideje szemeztem a Magic Hair kapszulával és pezsgőtablettával. Most nem bírtam magammal, megrendeltem. Tegnap kezdtem el a pezsgőtablettát és 120 napnyi adagot rendeltem a szülinapi akciójuk keretében. Véleményt még nem tudok róla mondani de a négy hónapos adag elfogyasztása után mindenképp érkezek eggyel.

Mióta dolgozó ember lettem nem jutott időm az oldalra de mentségemre szóljon, hogy semmi másra sem. A társasági életem az elmúlt három hétben egyenlő a nullával de valahogy nem is bánom mert ez egyben azt is jelenti, hogy nincs időm gondolkozni olyan dolgokon sem amikkel az április 22.-és bejegyzésemben foglalkoztam. Bár ez nem azt jelenti, hogy a probléma megszűnt létezni. A lényeg, hogy a fókuszom lekerült róla és hosszú idő óta először úgy érzem sínen vagyok mint József Attila. Sokan úgy gondolják mikor megosztom velük, hogy abbahagytam az egyetemet, és elkezdtem dolgozni, hogy rosszul tettem és ezzel a rövidtávú céljaimra koncentrálok és különben is miért mikor olyan okos vagyok. Én azonban tudom, jobban mint eddig bármikor, hogy nincs igazuk. Nagyon hosszú idő óta először, pontosan, hogy az ellenkezője történik, és hosszú távon gondolkodok. Egy terv. Egy igazi megvalósítható terv, kirajzolódott a fejemben és ezzel képes vagyok legalább egy és fél évvel távolabbra látni, nem úgy mint korábban, hogy csak a következő napig. Ezzel pedig meglepő módon (vagy talán nem is olyan meglepő) a lehetőségeim száma is megnövekedett munkák és tanulás terén is de ez még a jövő zenéje. Nem akarok abba a hibába se esni, hogy csak a célt látom az oda vezető útra pedig nem figyelek. Minden napot megélek. Visz előre a bizonyítási vágy és minden napot úgy fejezek be, hogy tudom, hogy ezzel közelebb kerültem a célomhoz de közben élvezem is a munkát. Jó állásom van ami bár lefáraszt agyilag és néha kihívások elé állít máskor pedig monoton mindig megtalálom benne a jót. Alkalmanként pedig a főnököm kölyök kutyájára is vigyázok aki egy kis tünemény tacskó és mindig feldobja a napom. Meg kell, hogy mondjam már nagyon hiányzott ez a fajta stabilitás érzete. Az egyetemen egy percig se éreztem jól magam mert mélyen belül tudtam, rossz helyen vagyok. Ez folytonos bizonytalanságban tartott. Azt már korábban is írtam, hogy informatikával kapcsolatos képzést szeretnék elvégezni és jogosítványt szerezni. Eddig úgy gondoltam az utóbbival kezdek mert a képzés amit kinéztem májusban kezdődne azt azonban el kellett vetnem mert szeretnék továbbra is dolgozni mellette, de nem tudnék. Így újat kerestem ami már akár szeptembertől kezdhető és csak szombatonként lenne. A fontosságot mérlegelve pedig egyértelműen a képzés jön elsőnek, szóval megcseréltem a sorrendet. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy a grafikust vagy webfejlesztőt válasszam ha esetleg olvassa ezt valaki akinek bármelyikkel van valami tapasztalata annak a kommentjét szívesen várom a hozzászólásoknál. Mindkettőben van némi tapasztalatom, ismerem a php-t, a html-t, és a css-t, és a Photoshop sem ismeretlen számomra. Az érdeklődésem egyformán nagy a két terület iránt de elhelyezkedés ügyileg nem tudom, melyik lenne szerencsésebb.

Most, hosszú hétvégére, lejöttünk a családi nyaralóba két baráttal és a kutyájukkal így összesen két négylábúval és hat kétlábúval (velem együtt) osztozunk rajta. Nagyon vártam már, hogy kicsit elszabadulhassak a városból. Imádom ezt a helyet, és a csendet ami itt van. Itt aztán könnyű kikapcsolni és elfeledkezni mindenről. Nincs senki más az egész utcában, nem lehet hallani fél óráként a rohanó mentők szirénáját vagy másik ordibálását csak a madarak csicsergését. Az első két nap a kirándulásokról szólt ahol sokat fényképeztem, a poszt végén a telefonosokból láthattok párat de az igazán jók sajnos még a fényképezőgépen vannak. A képek egyébként Kaszón készültek a lombkorona tanösvény végigjárása közben. A kis fekete szőrcsomó (havanese) aki a szarvast tanulmányozza a mi Pepper-ünk, a vízbe vágyakozó labrador pedig Maya a legjobb barátja. Természetesen az új körmömről sem maradhatott el, hogy lőjek egy képet (vagy inkább százat).
Ma már csak pihen mindenki. Aki strandolni szeretett volna az kiment, én viszont itt maradtam a teraszon a laptoppal és a kutyákkal, hogy végre írhassak egy félig tisztességes posztot amiben adok egy kis életjelet, mert bevallom hiányzott az írás de egyszerűen nehéz időt találni rá. Mikor este hazaérek sokszor még arra sincs energiám, hogy megnézzek egy sorozatrészt és már alszok. A regénypróbálkozásaimat is szépen elhanyagoltam amikhez ideje lenne visszatérnem talán ezután írok is egyhez új fejezetet.

Ma találtam még a telefonomba pár jegyzetet amik valahogy elkallódtak és korábban nem vettem őket észre. Érdekes volt vissza olvasni bár egyáltalán nem régiek, április elején/közepén írtam a legtöbbet.  Pár szót még ejtenék előtte arról is, hogy elkezdtem dolgozni és egyelőre nagyon tetszik az új hely. Végre szellemi munkát folytatok ami legalább annyira lefáraszt mint az egész napi konyhai meló és mosogatás de jó érzés az agyamat használni kicsit a számítógépes/angol tudásommal, főleg, hogy pénzt keresek vele. Remélem ilyen marad végig és akkor egy szavam nem lehet. A napjaim végre nem üresek alig tudok szabadidőt vadászni magamnak, így sokkal jobban megbecsülöm azt. Végre boldog vagyok, mert a hónapokig tartó álló vizet felváltották a hullámok. Sajnos viszont a szerencsétlenség se mellőz továbbra se, és ma a szabadnapomon rohangálhattam új töltőt venni a Samsung telefonomhoz amihez külön töltőt gyártanak (miért, Samsung?). Ezt a kiadást nem terveztem be. Ez valószínűleg valami újabb törvény lehet. Amikor elkezdek pénzt keresni mindig valaminek hirtelen tönkre kell mennie. 

Tettem egy kis kiegészítést az oldalhoz. Két regénypróbálkozásomat feltöltöttem ide is, így aki esetleg kíváncsi lenne rá, oldalt megtalálja őket az "Irományok" modulban.

001. Mindig mindenbe belekezdek. Lelkesen, nagy lendülettel. De mivel minden áldott alkalommal csak két centivel magam elé nézek, nagyon kevés dolog van amit be is fejezek. Az a bizonyos lendület ami a kezdéskor megszáll, hamar elfogy és akkor elgondolkozok. Gondolkozok csak épp túl későn. Ez a helyzet velem. Előbb cselekszem csak utána gondolkodok. Nem minden esetben csak pont amikor nagyon nem kellene így tennem. Mindig utólag jövök rá a dolgokra mert először, a megérzéseimet és a vágyaimat követve cselekszek. De ezek a vágyak mulandók. Túlságosan impulzív vagyok. Ezt kénytelen vagyok minden egyes alkalommal újra és újra megtanulni. Mikor már javában benne vagyok a dologban és hirtelen valóssá válik számomra (más szavakkal akár teherré), felteszem magamnak a kérdést: tényleg akarom én ezt? Egyszerű kérdés, amit már az elején, még a kezdés előtt, kellett volna letisztáznom magamban, de nem tettem. Akkor még elvakítottak az érzelmeim és a lelkesedésem.  Minden újabb dolog félbehagyása egy újabb csalódás magamban, mert bár már számtalan példa volt erre korábban, mégsem látom soha előre jönni a pillanatot amikor az új dolog értékes fénye megkopik a szemembe és ugyan olyan halovány lesz számomra mint minden más. Egyszeriben átlagossá, unalmassá válik. Én pedig ezeket ki nem állhatom. Az újdonság varázsa gyorsan bűvöl el. Szeretném ha egyszer végre maradna is, és nem tűnne, pont olyan gyorsan, el.
Mivel szeretnék fejlődni változtatni fogok ezen. Kár, hogy csak úgy lehet ha folyamatosan megkérdőjelezem magam ezentúl. Megkérdőjelezem az érzéseim. Korábban azért nem szerettem ezt tenni, mert úgy véltem, ha túl sok kérdést teszünk fel végül minden értelmetlen lesz. Elmegy az egésztől a kedvünk és megragadunk egy helyben. Ironikus. Amit a legjobban el akartam kerülni így is úgy is utolért. 

002. Hogy lehetsz egyszerre a problémáim és a boldogságom forrása? Te vagy a csend, amit úgy szeretek hallani, a vihar előtt. A vihar ami követ téged, miután elmész, persze csak még több problémát, kételyt, és kérdést hoz. Egy idő után el kellett gondolkodnom, hogy megéri-e mind ezt elviselni. Nincs szükségem ezekre. Mert amíg a boldogságom nem csak belőled áll, a problémáim jelenleg igen. Egyszerű matek. Ki kéne vonjalak az egyenletből, de nem megy. A matek soha nem volt az erősségem.
Miféle szörnyeteg vagy te? Hogy merészeled ilyen szinten átvenni az irányítást a testem felett? Levetkőztetsz. Néha lassan csinálod, de van, hogy csak letépsz rólam mindent, míg nem marad más csak én és a meztelen lelkem, a hatásod alatt. És ami ilyenkor vagyok az nem tetszik, megijeszt. Akkor miért élvezem még is ennyire? Ez lennék én? Olyan gondolatokat ébresztesz bennem amiket nem akarok a fejembe. Hamis képeket vetítesz a szemem elé mikor jön a filter.

003. Utálom, hogy folyton arra késztetsz, hogy megkérdőjelezzem önmagam. Minden egyes mozdulatom és minden kimondott szavam. Elegem van a kételyekből és a rengeteg kérdésből amikre sose kapok választ, persze mostanra igazán hozzászokhattam volna ehhez. Mindenhez és mindenkihez hozzátudok, vagy ha nem, hát otthagyom, de hozzád még se ment soha a szokás. Szopás.

Többet dolgoztam ezzel a bloggal, mint az összes eddigivel együttvéve, hogy felépítsem és szeretnék ragaszkodni a bejegyzések eddigi "minőségéhez". Azért tettem idézőjelbe a minőség szót mert elképzelhető, hogy valaki számára ez amit itt művelek minősíthetetlen, és értelmetlen zagyválás de számomra igen is sok értelme van a posztoknak és imádom megírni őket csak az a probléma, hogy az ihlet forrásom jelenleg kimerült, mert ahogy korábban is írtam nem emészt épp semmi én pedig akkor tudok a legjobban írni, ha dagonyázok a negatív érzelmekbe. Ezek viszont eltűntek belőlem mostanra. Holnap kezdek a munkahelyemen és bizakodó vagyok. Bizakodó... Ez a szó a mai reggelemet idézi fel. Arra ébredtem, hogy egy rokonom, facebookon újra megosztott egy két évvel ezelőtt feltöltött képet amin matróz blúzban díszelgek mellette a ballagásom napján. Ezt a képet bizakodó "hangulattal" tette fel, minden lehetséges értelemben. Én pedig mikor reggel megláttam hirtelen elkapott az érzés, hogy visszamennék oda. Hiába tudom, hogy lehetetlen és utólag már semmin nem tudok változtatni még is úgy indult a napom, hogy az erkélyen cigizve arról ábrándoztam mennyi mindent másképp csinálnék, ha most vissza kerülnék abba a pillanatba mikor az a kép készült. Furcsa volt látni magam ott, mert bár külsőre semmit nem változtam tudom, hogy egy szakadék van az akkori énem és a mostani között. Azt hittem, hogy az Április 23.-ás bejegyzéssel lezártam magamban ezt a dolgot és mostantól csak előre fogok nézni, a mai reggelem azonban csúnya emlékeztető volt arra, hogy még mindig bánom mélyen belül azt ahogy alakítottam az életem és ha tehetném azonnal dobnék el mindent amim most van csak azért, hogy vissza mehessek az időben két évet.

Az elmúlt egy hétben viszont nem történt semmi különös. Élvezem az időjárást, a tavasz egy kisebb külső megújulással is járt számomra. Végre rávettem magam, hogy levágassam a hajam amire már nagyon ráfért egy nagyobb frissítés és megváltam húsz centitől. Már nem bírtam elviselni, hogy töredezik a vége és, hogy leér majdnem a fenekemig. Voltam műkörmösnél is, hogy rendbe szedessem a körmeim. Ez már a harmadik alkalom, hogy műkörmöt csináltattam viszont most lett eddig a legrövidebb. Nagyon egyszerű, természetes én még is imádom. De persze, amilyen szerencsétlen vagyok amint hazaértem bevertem az ajtókeretbe a kezem és a nagyujjamról abban a pillanatban letörött a teteje a "körmömnek". Ez miatt pedig el kellett gondolkodnom azon ismét, hogy ezt a dolgot egyszerűen nem nekem találták ki. Csináltam egy kis "montázst" is erről a két dologról, amit most ide teszek, de megjegyezném, hogy telefonnal dobtam össze ezért nem lett a legjobb.

Átmeneti állapotba vagyok jelenleg. Már kilábaltam a korábbi reménytelen fázisból, be is csuktam magam mögött az ajtót, de még csak a küszöbén vagyok a következő - egy remélhetőleg jobb - szakaszomnak. Ettől függetlenül írni szeretnék csak épp ha erre gondolok, sablonosabbnál sablonosabb ötletek jutnak eszembe. Egy poszt amibe összeszedem miket szeretnék venni magamnak a közeljövőben. Egy poszt amibe kiteszem a jelenleg hallgatott kedvenc zenéim. Egy olyan amin keresztül kicsit jobban megismerhettek, valami tag féleség. Mind töltelék bejegyzések amikben az írás nem kapna nagy szerepet és ilyenekkel nem szeretném lerombolni a blog felépített képét. Ami simán lehet, hogy csak az én fejemben létezik. 

Na tessék. Kreálok én magamnak "problémát" amin elmélkedhetek, ha nagyon akarok. Most is már azon gondolkodok ezen a vonalon elindulva, hogy nem mind ezt csináljuk még magunkkal is? 

Minden ember felépíti magát és egy képet saját magáról a fejében. Ami mindenre kiterjed az öltözködésétől a viselkedéséig. Mikben hiszel, mik az elveid és mi az amit elítélsz. Hogy viselkedsz bizonyos helyzetekben. Ezért tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy ismerjük magunkat, és hogy tudjuk kik vagyunk. Egy darabig. Aztán a következő pillanatba meg teszünk valamit ami nem ránk vall. A karakter aki a fejünkben él sosem tenne ilyet. És akkor aztán építhetjük újra az imázst. Legalábbis én ilyenkor újra értékelek mindent. Újra értékelem magam. Épp ma mondtam egy barátnőmnek, egy dolog kapcsán amit felhozott nekem, hogy sosem ismerhetjük, még saját magunkat sem száz százalékosan. Maximum azt hisszük, hogy ismerjük. Valószínűleg ezért csapott át a semmiről szóló bejegyzésem önismeret elemzésbe.

De erről most nem szeretnék hosszabban írni, szóval visszatérve a bejegyzésekre. Ezer éve készülőben van egy, az empátiáról, és egy filmkritika szerűség a Szerelem markában című 2014-es Chris Evans filmről.  A közeljövőben ezeket igyekszem befejezni addig is, tudom, hogy nincs túl sok olvasója a blognak de azért egy kérdést megér. Ti kíváncsiak lennétek a fent említett, és azokhoz hasonló "töltelék posztokra"? Kommentben vagy chatben várom a válaszokat.