Én is azok közé tartozok akiknek soha nem jó semmi. Képtelen vagyok akár csak egy pillanatra is megállni és azt mondani, hogy "Jól van, most egy kicsit felhagyhatok mindennel, és kiélvezhetem a pillanatot." Ha végre elérem azt amit régóta hajszoltam, két másodperc múlva már hajszolok valami újat. Ez pedig egy végeláthatatlan folyamat. És ezt már elég sok ismerősöm és családtagom a fejemhez is...
Nem is olyan régen volt, hogy egy péntek délután informatika órán a "kedves" tanár úr (aki nem mellesleg jobbikos politikus is) azt mondta nekem, hogy ateista vagyok, és ezt a dolgot azóta sem tudom kiverni teljesen a fejemből. A beszélgetés a következőképpen nézett ki. A tanár úr éppen arról beszél nagyban, hogy a lengyel lányok a legszebbek, mert ők nagyon sokat mosolyognak és...
Megpróbálok érhetően és összefüggően írni de nem ígérek semmit így péntek este kilenc órakor. Tudom hogy valószínűleg senki sem fog arra vetemedni hogy a soraimat olvassa, és ezt nem is bánom. Jó ez így. Sylvia Plath mániás lettem. Nem is értem, hogy miért nem találtam rá korábban és eddig miért csak New Adult könyveket voltam hajlandó olvasni. Vagyis értem. Az olvasást menekülésnek használom...